Khildor Derondier személy
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Megdugsz, vagy sem?
– A bajtársam vagy…
– Akkor mulaszd el a bajom, társam!
16. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Most mi bajod van?
– Hogy mi bajom??! – röfögte a nő mérgesen, és ismét megrúgta társát. – Basszál már meg végre, bazdmeg, és nem lesz semmi bajom!
15. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Tedd már el azt az izét!
– Mi? Miért?
– Nem jöttél rá magadtól?
– Az élőholtakat ennek a tárgynak a mágiája vonzza, te Dinka!
– Jól van – morogta Dinayda – Én elteszem… de ha még egyszer ledinkázol, ismét előveszem, és feldugom a seggedbe! Aztán majd csodálkozhatsz, ha a segged után mennek ezek a dögök!
54-55. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Dina! – üvöltötte (…). – Segíts!
– Segítek én, ha te is segítesz nekem!
– Persze, hogy se…
– Tudod, hogy értem – süvítette Dina, és a saját ágyékára csapott a tenyerével. – Vágj teherbe, bazdmeg, hadd elljek neked kis fagyföldi tahókat!
– Mi?!
– Kuffants fel!
– Elment az eszed? Pont moooooost?! Csata közben?!
– Dehogy! – Az ork nő harsányan röhögött, és lecsapkodta a Khildor körül őrjöngő élőholtakat a zombicsökkel. – Később is ráér. De most kell megígérned!
– Menj a francba!
– Tudod, mit? – Dinayda az utolsó közvetlen veszélyt jelentő zombit is porrá zúzta, aztán megragadta társa alkarját, és rángatta magával kelet felé. – Menjünk mindketten a francba! De sietve ám!
– Megígérem! – vonyította a fagyföldi botladozva. Ha élve megússzuk, teleraklak kölykökkel! Úgy megduglak, hogy kettéáll a füled, és tocsogni fogsz a kéjnedvemben!
48-49. oldal
Khildor Derondier, aki a lelke mélyén mindvégig fagyföldi maradt, egészen másféle másféle asszonyról álmodott.
Hogy miféléről?
Hát…
Például olyanról, aki kedves és szolgálatkész. Nem pedig ilyen brutális állat, aki folyton piát vedel, hányik, fetreng benne. Nem ilyenre, aki, ha berúg, jobban imád verekedni, mint az ágyékát párzásra tartani. Nem ilyenre, aki csak a külsejében nőies, belsőleg rosszabb, mint bármelyik más lunnai dragonyos. Nem ilyenre, aki a kedvenc férfi képébe böfög, az ölébe fingik, és még viccesnek is találja mindezt. Ha meg arra kérik, hogy varrja meg a szakadt ruhát, vagy főzzön ebédet, gúnyosan röhög, és lefejeli azt, aki a kérést komolyan gondolná.
12. oldal