Khal Drogo személy
Idézetek
– Mit jelent, Rhaego név? – kérdezte Khal Drogo a Hét Királyság Közös Nyelvén. Amikor volt egy kis ideje, Dany mindig megtanított neki néhány szót. Ha odafigyelt, Drogo nagyon gyorsan tanult, bár az akcentusa olyan vaskos és vad volt, hogy sem Ser Jorah, se Viserys nem értették meg egyetlen szavát sem.
– A bátyám, Rhaegar szilaj harcos volt, napom és csillagom – felelte neki. – Meghalt, mielőtt én megszülettem volna. Ser Jorah azt mondja, ő volt az utolsó sárkány.
Khal Drogo lenézett rá. Az arca mintha rézmaszk lett volna, a hosszú fekete bajusz alatt azonban, amelyet lehúzott az aranygyűrűk súlya, a lány mintha egy mosoly árnyékát pillantotta volna meg.
– Jó név, Dan Ares feleség, életem holdja – mondta a férfi.
Az ezüstös paripa úgy szökkent át a lángok felett, mintha szárnyai volnának.
Amikor megállt Illyrio tanácsos előtt, így szólt hozzá:
– Mondd meg Khal Drogónak, hogy a szelet adta nekem!
A kövér pentosi végigsimított sárga szakállán, és megismételte a szavait dothraki nyelven. Dany először látta újdonsült férjét mosolyogni.
123. oldal
A szertartás hajnalban kezdődött és egészen szürkületig tartott. Ivászat, lakoma és küzdelem egy végtelenül hosszú napon át. Hatalmas földhalmot emeltek a fűházak között és odaültették Danyt Khal Drogo mellé a dothrakiak forrongó tengere fölé. Még sohasem látott ennyi embert egy helyen, sem pedig ennyire furcsa és rémisztő alakokat. Lehet, hogy a lóurak drága ruhákba öltöztek és illatos parfümöket használtak, amikor felkeresték a Szabad Városokat, de idekint a szabad ég alatt megtartották a régi szokásokat. A férfiak és nők egyaránt festett bőrmellényt viseltek csupasz mellkasukon, bronz medálokkal díszített övvel összefogott lószőr nadrágot, a harcosok pedig olvasztótégelyek zsírjával kenték be hosszú varkocsaikat. Mézzel és borssal megsütött lóhúst tömtek magukba, eszméletlenre itták magukat erjesztett kancatejjel és Illyrio finom boraival, és nyers, Dany számára idegen nyelvükön mindenféle tréfákat vágtak egymáshoz a tábortüzek felett.
114. oldal (Alexandra, 2008)
Amikor a férje felé fordult, sírva fakadt.
Khal Drogo furcsán kifejezéstelen arccal bámulta a könnyeit.
– Nem – szólalt meg. Felemelte a kezét, és kérges hüvelykujjának durva mozdulatával letörölte a könnyeket.
– Te beszéled a közös nyelvet! – csodálkozott Dany.
– Nem – szólalt meg újra a férfi.
Talán csak ezt az egy szót ismeri, gondolta a lány, de még ez is egy szóval több volt, mint amit tudott róla, és ettől valahogy kicsit jobban érezte magát.
124. oldal
A dothrakiak számára a víz, amit a lovak nem tudnak meginni, valamiféle aljas, visszataszító dolog volt. Az óceán hullámzó szürkészöld végtelenje babonás rettegéssel töltötte el őket. Drogo tucatnyi más módon bátrabb volt a többi lóúrnál, ezt Dany jól tudta… de ebben a tekintetben nem.
633. oldal (Alexandra Kiadó, 2008)
Nagyon előkelő helyet foglaltak el, közvetlenül a khal saját vérlovasai alatt, de Dany látta a haragot a bátyja orgonaszín szemében. Nem tetszett neki, hogy alatta ül, és füstölgött, amikor a rabszolgák minden fogást először a khalnak és a menyasszonyának kínáltak, ő pedig azt kapta, amit azok visszautasítottak.
117. oldal