Keszthely helyszín
Keszthely (németül: Kesthell, szlovákul: Blatenski Kostel, horvátul: Kestel vagy Monoštor) város a Dunántúlon, Zala megyében, a Balaton nyugati szegletében fekvő, mely élénk turizmussal, fontos gazdasággal, jelentős történelemmel és kultúrával rendelkezik, a Keszthelyi járás központja. A Balaton partjának második legnagyobb városa, és a régió egyik legfontosabb kulturális, oktatási és gazdasági központja. Kedvező fekvése és közúti és vasúti megközelíthetősége miatt Keszthely és környéke kedvelt üdülőhely.
Keszthely gyönyörű városa sokat köszönhet a Festetics-családnak, Magyarország egyik legnagyobb arisztokrata családjának. A horvát származárú Festetics Kristóf Keszthelyt választotta birtokainak központjának. Ekkor kezdődött meg a Festetics-kastély megépülése, bár mai formáját később nyerte el. 1797-ben Festetics György pedig itt alapította meg a Georgikont, Európa első felsőfokú tanintézetét, melynek célja a hazai gazdálkodás fejlesztése volt.
A város főterén áll a város legrégebbi ma is álló épülete, a Magyarok Nagyasszonya-templom mely 1390 körül épülhetett, és ahol megtalálható a mai Magyarország megnagyobb gótikus festkója, melyeket 1974-ben fedeztek fel. Ennek a templom szentélyében helyezték el a Festetics-család síremlékeit.
Bár már a római idők óta lakott hely, az első történelmi bizonyíték Keszthely városáról egy 1247-es dokumentumból származik. 1421-óta a város mezőváros.
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
viszem a régen
kihízott nacim
viszem a kelet-német
származású macim
ezernyi véglet
közül a köztest
viszem a Csokonai
Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
ahova fekszem
elviszem alvókának
egy-két régi ex-em
viszem a barnát
viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
kapcsolati tőkét
viszem a tutit
viszem a gagyit
viszem az otthonkában
utcára tett nagyit
megannyi némán
átbliccelt évet
elviszem magammal a
szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit
viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat
kicsit a telet
viszem a mindörökké-Moszkva-
Moszkva teret
apuka titkát
anyuka aranyát
elviszem magammal a
Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit
viszem a temetőt
viszem a csokoládé-
barna bőrű szeretőm
viszek egy búval
bevetett földet
viszem a pirosat a
fehéret a zöldet
elviszem ezt is
elviszem azt is
viszem a jófiút de
elviszem a faszt is
viszem a bankot
viszem a pálmát
elviszem minden igaz
magyar ember álmát
viszek egy csontig
lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
zásnak indul sejtet
viszek egy csúnyán
beszopott mesét
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e
búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
levetetett cipőm
mit bánom úgyis
elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
aki ma büntet
az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
visszahulló
követ…
Elviszem ezt is
Másnap délre megszelidült a viharos erejű északi szél. Felszedtem a horgonyt és tovább mentem. Este már Bogláron voltam. A víz színe még napokig zöld volt. Nem bírt megnyugodni. A szélhez, a felhők járásához és a víz színéhez igazodtam. Egész nyáron át barangoltam a vízen. Felmentem Akarattyáig, aztán az északi part kikötőit érintve, lassan csurogtam vissza Keszthely felé. A hajóról állandóan a partra vágytam. Sajgó szívvel bámultam a zöldellő, sokszínű dombokat, hegyeket. Ha tehettem, partra szálltam, és felmásztam a hegyek tetejére. A hegyek tetejéről mindig visszakívánkoztam a vízre- Tihanyba négyszer is visszatértem ezen a nyáron. Az alkonyi fényben újra és újra megbámultam a gejzírkúpokat, s két alkalommal elzarándokoltam I. András sírjához is az altemplomba.
25. oldal
Csillagok, csillagok
Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegénylegénynek utat mutassatok!
Mutassatok utat a szegénylegénynek,
Nem találja házát a szeretőjének.
Istenem, Istenem, édes jó Istenem,
Mikor lesz énnékem szép szabad életem.
Akkor lesz énnékem szép szabad életem,
Mikor a babámat kedvemre ölelem.
Keszthely (Zala m.), Bartók Béla
16. oldal
Nem jártam még Keszthelyen, de eddig minden balatoni nyaralóhelynek ugyanolyan hangulata volt. Nem úgy, mint Angliában, ahol egymástól akár pár mérföldre fekvő tengerparti városoknak mind egyedi jellegük van, guruló kavicsok vagy porzó, hol vakító fehér, hol piszkospiros homokdűnék, drasztikusan változó tájak, ahogy az ember megkerül egy sziklaszirtet vagy egy újabb partra bukkan. De bárhol járt az ember a Balaton partján, az az érzése támad, hogy már mindenütt járt. Ugyanaz a lapos víz, a párában úszó dombok, ugyanazok a szagok, illatok és mozdulatok.
269-270. oldal
Nem úgy volt ez régen Balatonfüreden! Amikor még a Balatonnak ez volt egyetlen fürdőhelye.
Negyedszázad előtt még nem volt Siófok, nem volt Kenese, Almádi, Alsóörs, Fülöp, Badacsony, Balatonföldvár, Boglár, Fonyód. Mind e gyönyörű fürdőhelyek sivatag partok voltak, s idegen közönséget nem ismertek. Egy-két úriember szegényes deszkaviskóban ugyan mindenütt fürdött, s négy-öt vasárnapon a közeli falvak lakossága oda vonult kocsikon egyszer megfürödni: de aztán ebből állott az egész.
Holt tenger volt a Balaton, s még zarándokok se látogatták. Csak Balatonfüred állott és Keszthely, s kissé távolabb a Hévíz. Ez se régóta.
Szerencsés múltja, virágzó jelene, ragyogó jövendője van Balatonföldvárnak.
De csak úgy, ha a magyar társadalom egykor egyetlen nemzeti társadalommá alakul át. Ha osztályok, rendek, rangok, felekezetek, pártok, birtokterületek darabokra nem tördelik szét.
Balatonföldvár főrendi fürdő, Siófok zsidó fürdő, Almádi polgári fürdő, Kenese hivatalnokfürdő, Balatonfüred hol papi, hol zsidó fürdő, Badacsony nemesi fürdő, Keszthely vegyes fürdő. És így tovább.
Mi ennek az oka?
Bizonyosan a Balaton vize. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy ez a víz különbséget keres is, talál is, tesz is a különböző rendű, rangú, osztályú és felekezetű emberek bőre között.
Ma már huszonöt virágzó balatoni fürdőtelepet mutathatnék, nem hármat-négyet, mint harminckét év előtt. Akkor voltaképpen csak két fürdőtelepe volt a Balatonnak: Balatonfüred és Keszthely, de kezdődött már Almádi és Siófok is. Utazásunk után negyedszázad múlva jelent meg könyvem első két kötete. Csodálatos szeretettel karolta ezt föl művelt jó magyar közönségünk. S az ország északi és keleti részein talán még nagyobb szeretettel, mint nyugaton, Túl-a-Dunán. A messze lakók előtt újabb és ismeretlenebb volt a tárgy, a Balaton szépsége, tehát érdekesebb is. A gyakorlati siker tünteti föl könyvemnek bármily szerény, de valódi becsét. Mióta könyvem napvilágot látott: azóta évenként szaporodnak a Balaton körül az újabb és újabb fürdőtelepek. Kenese, Világos, Aliga, Zamárdi, Szárszó, Falu-Szemes, Mária-telep, Balatonberény, Györök, Szepezd, Badacsony, Alsóörs fürdőhelyek azóta keletkeztek, s ezek is, a régebbiek is azóta váltak nagyobbá és díszesebbé.
Legnagyobb örömet nekem ezzel okozott könyvem.
A reneszánsz építészet legszebb emlékei a vár- és kastélyépítésben: Sárvár, Zalaszentgrót, Kaposvár, Keszthely, Sárospatak (Perényi szárnya), Siklós, Trencsén, Nyitra, Fogaras.
216. oldal (1999)
Horváth Csaba: Az ókor és a középkor Alternatív történelemkönyvek I-II.