Kestrel személy

Smúz vidáman elvigyorodott.
– Milyen érzés árulónak lenni?
– Nem értem, miért lennék áruló.
– Éppen most erősítetted meg, hogy a katonák valóban az átjárón keresztül érkeznek. Köszönöm!
– Nem feltétlenül érdemlek köszönetet – mondta Kestrel. – A birodalom majdnem minden használható hajóját keletre küldték, ez azt jelenti, hogy a várost nem lehet másik irányból megközelíteni. Akinek egy kis esze van, kikövetkeztethette. Ezért van Arin a hegyen, te meg itt.
Smúz arca fokozatosan vörösödött el.

– Eljöttél hozzám a palota zenetermébe.
– Igen. – Arin fel is idézte a pillanatot: a tenyerét a zeneterem ajtaján pihentette. Aztán kinyitotta az ajtót, és látta, hogy Kestrel arca hófehérré vált.
– Az apám hallotta a beszélgetésünket. Egy titkos kamrában lapult, amit kémkedésre alakítottak ki, hálóval takarták el a polcok mögött.
Arin hirtelen mindent megértett. Olyan erővel taglózta le, amit hallott, hogy beleszédült.

– Rettegek.
– A csatától?
– Nem.
– Az apádtól?
A lány tompa hangon így szólt:
– Neki kellene félnie tőlem.

De hogy tehette? Miért nem szeretett ennél jobban? Vagy csak eléggé. Miért nem szeretett eléggé ahhoz, hogy engem válasszon, ne a törvényeket?