Keserkék személy
Idézetek
– Talán tanácsot is kérhetnék tőle – sóhajtotta Keserkék. – Mit gondolsz, Katsa? Te találkoztál vele. Milyennek láttad?
[…]
– Jóképű volt – vélekedett.
Pongor felnyögött.
– Annyira jóképű, hogy a péppé verést is kiérdemli, vagy csak egy lépcsőn lelökésre érdemes?
– Soha nem löknék le egy hetvenhat éves embert a lépcsőn! – tiltakozott Katsa felháborodottan.
– Akkor legalább öregkoromban nyugtom lesz – reménykedett Pongor.
599. oldal, 43. fejezet
– Megtennéd, hogy odafigyelsz rá, Giddon? Aggódom az egészsége miatt.
– Azt kéred, hogy figyeljek oda Bronteszra, aki lopja a szobraidat, mert aggódsz az egészsége miatt – ismételte Giddon hitetlenkedve.
– Igen. A lelki egészsége miatt. Kérlek, ne említsd neki, hogy beszéltem a szobrokról! Megbízol benne, Giddon?
– Bronteszban, aki lopja a szobraidat, és megkérdőjelezhető a lelki egészsége?
– Igen.
– Öt perccel ezelőtt megbíztam benne, most már nem tudom.
– Az öt perccel ezelőtti véleményed tökéletesen megfelel nekem – mondta Keserkék. – Jók a megérzéseid.
262. oldal, 17. fejezet
Megpróbálva megjegyezni gondolatmenetét odafordult, és Giddont látta az ajtókeretnek támaszkodni. Mögötte Bann támasztotta Giddon vállára az állát.
– Rá tudunk beszélni, Felséges Királynő, hogy csatlakozz hozzánk? – kérdezte Giddon.
– Mit csináltok?
– A szalonodban ülünk. Kelteföldéről beszélgetünk, Pongorra és Katsára panaszkodunk.
– És Raffinra – tette hozzá Bann. – Van túrós süti is.
478. oldal, 33. fejezet
– Ahhoz nem kell erősnek lenned, hogy egy férfi szemébe vájd a hüvelykujjad – mondta Katsa –, mégis súlyos sérülést okozhatsz vele.
– Az undorító – jelentette ki Keserkék.
– Ha valaki akkora, mint te, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy tiszta eszközökkel küzdjön, Keserkék.
– Nem azt mondom, hogy nem teszem meg. De akkor is undorító.
Katsa megpróbálta elrejteni mosolyát.
– Hát igen, gondolom, tényleg undorító.
392. oldal, Harmadik rész: Változó világ - 33. fejezet
– Támadj meg! – javasolta.
– Hogy mondtad, Felséges Királynő?
– Támadj meg, és meglátjuk, mit tesz! Alinor valószínűleg úgyis halálra unja magát; megkönnyebbülés lesz neki.
– Jó, de nem döf le engem a kardjával?
– Hát igen – kuncogott Keserkék. – Valószínűleg ledöfne. Kár lenne.
– Örülök, hogy így vélekedsz – jegyezte meg Giddon szárazon.
153. oldal, 9. fejezet