!

Kertész Imre személy

Georg Klein: Szilárd Leó tízparancsolata
Bächer Iván: Nagypapa hűlt helye
Ulla-Carin Lindquist: Evezők nélkül
Heller Ágnes: Kertész Imre
Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Scipiades Erzsébet (szerk.): Nincs egy jó szava, és még él?
Banga Ferenc – Reményi József Tamás – Tarján Tamás: Sírfirkák
Kardos G. György: Csak úgy mesélek
Csunderlik Péter – Pető Péter: Top 10-es történelmi slágerlisták
Esterházy Péter: Az olvasó országa

Idézetek

>!
gabona MP

[Vámos]: 1989-ben az Egyesült Államokban tartózkodtam huzamosabban, és többször teniszezhettem egy párosban, George Soros nevű üzletember oldalán. Az egyik parti után azt kérdezte tőlem, hogy van olyan író Magyarországon, hogy Kertész? Mondtam neki, hogy hármat is tudok, Imre, Ákos és Péter, utóbbi akkortájt sikkes költő volt. Azt mondta, ő az Imrére gondol, olvasta a Sorstalanság című könyvet, szerinte az egy Nobel-díj regény, mit lehetne tenni, hogy tényleg az legyen? Mondtam neki, hogy kérlek szépen, nem jótól kérdezed, szerintem imádkozzál. És imádkozott, úgy látszik. Imre, te tudtad, hogy Soros György ennyire rajong a regényedért?

[Kertész]: Tudtam, mert mondta.

I. kötet, 200. oldal - Az írás cudar örömeiről kellene beszélnem (Kertész Imre)

Kapcsolódó szócikkek: Kertész Imre · Soros György
>!
eme P

(…) hogy Kertész Imre hogyan s miként nyilatkozik meg kamerák és mikrofonok előtt az ő magyarságáról, az az ő magánügye. Gyaníthatón egyébként és nem utolsósorban ő pedagógiai célzattal is nyilatkozik úgy, ahogy. De ez mégiscsak magánügye, a nyilatkozás. Ami ránk tartozik, amihez őneki már nincsen köze semmi, az a könyv. Az ő könyve. Vagyis a miénk. Mert könyvében él a nemzet, semmi másban. Kertész természetesen magyar író. A Sorstalanság pedig nagy magyar regény, a legnagyobb magyar regények egyike.

235. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kertész Imre
>!
latinta SP

                        „MAGYAR ÖNVÉDELEM”

Olvasom, hogy az ország fele elmagyartalanodott (az aljadék liberális számítógép ezt nem létező szóként regisztrálja, helyettesítésére persze nincs ajánlata), és ez azért történhetett, mert hallgattunk, de hogy ne hallgassunk. Helyes, akkor mégse fogom be pörös szám, noha úgy terveztem.
    Megmondom őszintén, hogy én primitíven úgy értettem, hogy a jobboldal nem magyartalanodik, a másik meg magyartalanodik, sőt már az is. Ha, akkor. De, fájdalom, a magyar élet bonyolultabb. Mert ám mit látok a minap a Magyar Nemzetben? Azt látom a minap, hogy Varga Klára cikkébe, nehéz kimondani, bétört az elmagyartalanodás, mert van ott egy névsor, magyar emberek, illetve hát csak írók névsora (mellesleg a célból, hogy bizonyítsa az orosz magyar irodalmi napok nívótlanságát: Kertész, Kukorelly, Parti Nagy, Esterházy – a meghívottak közt volt még például a szintén bizonyos értelemben bízvást nímandnak mondható Bodor és Nádas is; hogy a cikk elmés fogalmazását használjam: ezeket borították az oroszok nyakába), szóval egy névsor, melyben a nevek úgy szerepeltek, hogy elébb a keresztnév, majd a családnév. Nem föltételezhetem, hogy Varga Klára, mondjuk, turista volna, s nem magyar, vagy egyenest idegen szívű, inkább tollhibára gyanakszom, vagy a műveltség egy apró döccenésére. Ezt most orvosolnám az együttműködés kultúrájának erősítéseként, fogat fogért, magyar a magyarnak (merthogy nemcsak a határon túliakkal szemben javallt a testvériség érzése, hanem határon belül is – ez váratlanul egy szép gondolat itt elbújva): szóval mi, magyarok magyar szövegben, ha különösebb indokunk nincsen, fordítva szoktuk. Mutatok egy példát: Petőfi Sándor: helyes sorrend, Sándor Petőfi: magyartalan sorrend. Erre kéne egy kis figyelmet fordítani. Nem olyan nehéz, de tényleg össze lehet keverni (például Verne Gyula).
    Fájdalmas volt ezt látni épp a Magyar Nemzetben. De hát a lónak is négy lába van, aztán… aztán mégis eszembe jutott a nyolcvanas évekből az a kádárista aljas cikk, aljasnál is aljasabb hányadék, melyben épp így, evvel a fordított sorrenddel jelezték íróknak, hogy kívül tágasabb. Rémlik, a példa György Konrád és Péter Nádas volt; aztán beugrik még már ’89 utánról egy kis könnyű fasisztoid Imre Kertész-ezés is a közszolgálati rádióban. Ah, de picsába a, úgy értem, természetesen, hogy múljék el tőlem e keserű pohár, a komcsikkal és szélsőjobbal, e züllöttségekkel (nem kurziválom), éljen a polgári értékrend, nívó, szellem és nagyvonal, melynek alkalmából kegyelemteljes ünnepeket és sikerekben és szeretetben gazdag, acsarkodásmentes új esztendőt kíván úgy az újságíró asszonynak, mint a szerkesztőség kollektívájának

                        1 magyar, előbb tehát (csak hogy ismételjük)
                            a családnév, Esterházy, utána pedig… na?,
                                jól van, kisbogaram, tudsz te, ha akarsz,
                                                        a keresztnév, Péter

(2005)

216-217. oldal, MAGYAR MONDAT - „Magyar önvédelem" (Magvető, 2018)

3 hozzászólás
>!
latinta SP

Lehet, hogy hibázom, de nem akarok anekdotikus lenni, noha életem fontos eseménye volt, ahogy ültem az ágya szélén, és nem tudhattam, hogy tudja-e, ki vagyok, tudja-e, ő ki. De ahogy meghalt, hirtelen annyian ülnek ennek az ágynak a szélén, hogy óhatatlanul erről is kéne mondanom valamit, de nem akarok rendet vágni az új üldögélők közt, csak megállapítom a tolongást.

646. oldal, A JÓ MAGYARORSZÁG - Temetésen beszélni [Kertész Imre] (Magvető, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Kertész Imre
>!
Carmilla 

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

(…) Azután egyszer Spiró György – vele is a Luxorban ismerkedtem meg – felhívta a figyelmemet, hogy van egy regény, amelyet feltétlenül el kell olvasnom, Sorstalanság a címe és Kertész Imre írta.
– Ez ugyanaz a Kertész, aki…? – kérdeztem, és Spiró rögtön rávágta, hogy ugyanaz. Akkor elolvastam a könyvet, s mire a végére értem, a gyönyörűségtől taknyom-nyálam összefolyt, s ha módom lett volna, azonnal felterjesztem Kossuth-díjra, sőt még Nobel-díjra is.

1997. március 27.

102. oldal, Egy Kossuth-díj margójára (Göncöl, 2000)

Kapcsolódó szócikkek: Kertész Imre · Spiró György
1 hozzászólás
>!
latinta SP

    Életem kemény küzdelem a halálomért, írja később, de ezt látjuk itt is. És összeszorul a torkunk.

70. oldal, AZ OLVASÓ ORSZÁGA - Valami a semmiben [Kertész Imre] (Magvető, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Kertész Imre
Hirdetés
>!
Galambdúc

A türelem szó arabul: kaktus. Türelem és kaktusz tehát ugyanazt jelentik: „elviselni a szomjúságot.”
Veszek egy kaktuszt, és a költő, Karin Boye szavai jutnak eszembe: a legboldogabb nap, mikor az ember szomjazik.
De el fogom viselni?
Van-e kedvem elviselni egyáltalán?
A Nobel-díjas Kertész Imre is segít nekem. A Sorstalanság tizenéves hőse alkalmazkodik és túlél. Magától értetődőnek tartja, ami Auschwitzban történik. Hozzáidomul.
Elhatározom, hogy én is ezt fogom tenni.
Megfigyelek. És alkalmazkodom.
Lépésről lépésre.

Kapcsolódó szócikkek: Auschwitz · kaktusz · Karin Boye · Kertész Imre · türelem
>!
Carmilla 

A gépiratot Kertész Imre készítette Budapesten 2000. november 26-án. A Krumpliért verset, prózát! jótékonysági árverésen mindössze 1 mázsa krumpliért kelt el, azt is egy rokon kínálta. Kertész Imre 2000-ben még nem volt Nobel-díjas.

67. oldal (Syllabux, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Kertész Imre
>!
latinta SP

    Minden valószínűsége ellenére a budapesti zsidókat végül nem deportálták. A háború a vége felé járt, és néhány külső történés megakadályozta. Roosevelt kemény beszédben ítélte el a háborús bűnösöket, és kilátásba helyezte, hogy a háború rohamosan közeledő végeztével bíróság elé kell állniuk. Budapestet 1944 júniusában heves bombázások érték. V. Gusztáv táviratának és a pápa Horthy kormányzóhoz intézett kérésének is lehetett valamelyes hatása. A titkos Auschwitz-jelentés eljuthatott Horthyhoz, annak is hatása lehetett az eseményekre. Ha nagybátyám hitt volna a jelentésben írtakban, és kitette volna saját magát és családját annak a veszélynek, hogy menekülés közben elkapják őket, túlélési esélye jelentősen csökkent volna.
    Ugyanakkor Budapest elővárosaiban, melyek közigazgatásilag nem a fővároshoz tartoztak, éppen ellenkező volt a helyzet. Ott teljes gőzzel zajlott a deportálás. A 15 éves Kertész Imre Auschwitzba került, mert hivatalos munkahelyére menet átlépte a város határát. 1944 júniusának elején Budapest amúgy lényegtelen adminisztratív határa élet és halál közti választóvonallá vált.

25-26. oldal, Első parancsolat (Corvina, 2015)

>!
Csabi P

Bár földbe süppedt Kertész klasszisa,
A féreg – féreg, de nem rasszista.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kertész Imre