kerékpár tárgy

Kerékpározás
Hasznos tanács: Ha szeretsz nőnek öltözni, ez a sportág biztosítja a legjobb alibit arra, hogy borotválod a lábadat.
Veszélyek és kellemetlenségek: A szöveg, hogy „De mucikám, csak a kisebb légellenállás miatt kellett”, nem fog működni, ha közben neccharisnya és melltartó van rajtad.

58. oldal (Cartaphilus, 2012)

Elindultunk az emelkedőn. Nehezen tartottam a lépést a többiekkel. Red Dragon egy átverés. Nehezemre esett elismerni, de ez volt az igazság. Ha előredőltél, a szádba lógott a kormány, ha sebességet váltottál, leesett a lánc. Hogy ne maradjak le, a legnehezebb fokozatot kellett használnom.

217. oldal (Európa, 2008)

167-168. oldal

De biciklit vásárolni nagyon körülményes nálunk. Nem is a pénz miatt. Hanem amíg biciklijegyhez jut az ember, fejgörcsöt kap. Nekem például három évig kellett várni. Amikor dolgozni kezdtem, az apám biciklijével jártam, de az olyan régi volt már, hogy állandóan lerobbant. Persze az üzletek tele vannak kerékpárokkal, amelyek jegy nélkül is kaphatók. Csakhogy senki nem akarja megvásárolni az olyan silány márkákat, mint az Unicorn vagy a Butterfly. Három együttvéve nem tesz ki egyetlen Flying Pigeon-t vagy Phoenixet.

Csak nyomom a pedált... (11. oldal)

"Mami tolószékben tolt engem karácsonykor a Penney áruházon keresztül, amikor a Mikulás odafutott és megkérdezte:
„Helló kislány! Mit szeretnél karácsonyra?”
„Egy biciklit” – mondtam.

35. oldal, III. fejezet, Hazajövetel (ROSz, 1996)

Egy emlékezetes tokiói előadáson a Hamletet alakító Kavakami bekerékpározott a színpadra. A publikum éppolyan egzotikusnak és modernnek látta Hamletet, mint a biciklit, egyáltalán nem találta összeférhetetlennek a kettőt.

2. Civilizáció és felvilágosodás (46. oldal)

Leander bácsi, aki nagy kerékpáros volt az Örökkévaló színe előtt, minduntalan konfliktusba keveredett tulajdon kerékpárjával is. Legendák keringtek bácsikámról és az ő biciklijéről. Egyszer tetten érték, amikor egy félreeső ösvényen lerobbant kerékpárjával pörölt. „Mit, te ellenkezni mersz velem?” – bömbölte magánkívül, és nagyokat rúgott a hátsó kerékbe.

32. oldal (Európa, 1976)

Miközben a szülei a nappaliban a Táncos lábú sztárokat nézték, Ben kimászott a szobája ablakán, lecsúszott az ereszcsatornán, aztán bringára pattant, és elkerekezett a nagyi házához, amely nagyjából nyolc kilométerre volt tőlük.
Már maga a tény is Ben kíváncsiságát bizonyította, mert Ben utált biciklizni. Hiába piszkálták a szülei, hogy mozogjon többet, hiszen a jó állóképesség elengedhetetlen, ha az ember profi táncos akar lenni. Bent azonban egyáltalán nem hozták lázba az állóképesség-fejlesztő gyakorlatok, hiszen mi szüksége is lenne rá a mosogató alatt fekve miközben kicserél egy vízvezetékcsövet?
Most azonban más volt a helyzet.
Ha tényleg igaz, hogy a nagyi húsz év után először hagyja el a házat péntek este, akkor Bennek muszáj kiderítenie, hogy mire készül. Talán még arra is fény derül, honnan szerezte a nagyi azt a rengeteg gyémántot, amit a kekszesdobozban rejteget.
Ezért aztán szakadt öreg bringájával végigtekert a csatorna melletti ösvényen, és majd kiköpte a tüdejét.

64-65. oldal

– Stop, felügyelő úr, megállás, különben baj lesz!
Polt sietve lefékezett. – Ugyan, mi baj lehetne?
Az apró termetű, vézna Sepp Rauschl állta el az útját, lábait terpesztve. – Valami rettenetes. Nem ihatnánk, mi ketten.
– Jobb, ha bele se gondolok. – Polt leszállt, s biciklijét óvatosan támasztotta neki a présháznak, nehogy megsértse az agyagból, kőből és szalmából épült falat borító vékony mészréteget.

11. oldal

Harmincöt dollár, és még két teljesen üres óra. Gondoltam, ennyi épp elég, hogy kerékpárt szerezzek.
A Marina-mólóhoz pontosan érkeztem, hogy Cordelia is lássa a távolból, amint kerékpáron jövök. Akkori örömöm alig volt kisebb, mint később az első hajóvétel öröme. Három mérföldet tekertem a
mólóig. Gyalog jó ideig tartott volna, kerékpáron viszont legalább olyan gyors voltam, mint a vicinális. Addig engem előzgettek lovasok, konflisok, automobilok, ám most én voltam a fürgébb. Merész, éles kanyarokkal kerülgettem a járókelőket, bátran előztem jegeskocsit
és vicinálist, akkor is, ha épp csak elfértem a szembejövők mellett, kiabáltak is utánam: „Lassabban, hékás, lassabban!”
Tört a nyereg, a talpam se bírta a tempót, mégis úgy feszítettem a biciklin, mint akihez csak a tiszta fej s a gondolat tartozik, a test meg csak gép, alkatrész a kerékpárban. Ha csikorog-nyikorog? Kit érdekel? Szakadjon csak róla a víz!
– Ezt ma szereztem! – kiabáltam messziről.
Cordelia mosolygott, s amikor fékezésnél kis híján orra buktam, felnevetett.

156. oldal