kerékpár tárgy

Egy másodperc töredéke alatt született meg a döntés, hogy biciklivel megyek.

(első mondat)

    A bicikli elvarázsolta őt. Nagy volt, piros kerekeken gurult, föl sem tudott ülni a nyergére, csak a váz fölött hajtotta. Csodálatos utakat járt be vele. A kitaposott fű útján kacskaringózott, a röpülésben úgy érezte, mintha egy nagy lovon ülne, röpítené őt. Messzire elkalandozott, a műúton le egész Szántódig, vagy öt kilométerre. Az országút szélén haladt, az autók surrogtak mellette. Aztán le a vízpartra. Végig a tó partján, a homokban gyönyörű csíkokat hagyott a kerék. Vissza a bozótosba, a biciklin egyedül érezte magát, össze tudta szedni a gondolatait. Meddig lehet eljutni egy biciklin, be lehet kalandozni vele a világot. A nagy lejtőn is lejött, fék nélkül. A falu főutcája egy végeláthatatlan lejtő volt, lefutott egész a vasútig. Föltolta a gépet keservesen, a pedál verdeste a lába szárát, aztán a tetején fölült, és uzsgyi, előre. Röpültek mellette a kavicsok, de a boldogság elragadta, mint a fantom, karjaiba vette, és bizsergő bőrrel úszott a tájban.

63. oldal (Unikornis, 2000), Röpülni tudni kell

Az év februárjában Chuck bácsikája egy rendkívüli pillanatban azt találta mondani Kurtnek, hogy a tizennegyedik születésnapjára választhat egy bicikli és egy elektromos gitár között. Egy olyan fiúnak, aki rocksztárok képeivel rajzolta tele a füzeteit, a döntés a legkevésbé sem volt nehéz.

45. oldal, 3. fejezet - A hónap húspogácsája (Cartaphilus,2003)

„Az élet olyan, mint a biciklizés. Ha meg akarod tartani az egyensúlyt, mozgásban kell maradnod" – írta.

125. oldal

Magyarországon nincsen olyan polgár, akitől életében ne loptak volna el legalább egy kerékpárt. Ilyen módon ha egy magyartól kerékpárt lopnak, akkor a kárvallott a következő mozdulattal máris másikat lop helyette. Vagyis a kerékpár mobilizálja és összetartja a társadalmat, miközben folyamatos kreativitásra, a morál és az emberszeretet újraértelmezésére ösztökél.

70. oldal - A kerékpározás dicsérete

[…] A biciklisták csoportját tudatraébredésem legelső pillanatától hódolattal figyeltem, íme, most már én is e csoport tagjává lehettem. Senki se tanította meg nekem a kerékpározás művészetének fogásait, s azokat, akik tudták a csínját-bínját, némán csodáltam. Nem kértem engedélyt, hanem csak fogtam és kitoltam a gyámom értékes Steyr fegyverbiciklijét a ház előteréből, némi bűntudattal, ám egyetlen pillanatig sem gondolkozva a kivitelezés mikéntjén, a pedálokra tapostam s nekiindultam. Minthogy nem estem el, már a legelső pillanatban győztesnek éreztem magamat. Természetem ellen való lett volna, hogy néhány kör után leszálljak a nyeregből; ha már egyszer belefogtam, a vállalkozást folytatni akartam a legvégső pontig. Ilyen voltam. […]

7-8. oldal, (Ab Ovo, 1992)

[…] majdnem tizenkét perce pedáloztak. Miért telt ilyen lassan az idő kerékpározás közben? Ez a tökéletes sport azok számára, akik szerint az élet túl gyorsan telik. A vádlik és a combok kiszellőztetik a szellemet, felmerült a kérdés, hogy Gérard miért maradt mégis ekkora barom.

     – Tudod, pajtás – mondotta Szimák, miközben kerékpárját tatarozta az alacsony, mestergerendás szoba közepén, amelynek ez a jármű egyetlen dísze volt –, mi nem valók vagyunk az életbe, csak az iskolába. Mi sohasem fogunk kinőni az iskolapadokból. Tanárnak csak az való, aki mindig gyerek tud maradni. Az élelmes és erős emberek menjenek bankárnak vagy mészárosnak. Mi maradunk a favágásnál. Mert, hogy ez a mi tanításunk csak szellemi favágás, az egészen bizonyos. Úgy sajnálom szegény fiúkat, hogy meg kell nyomorítani őket azzal a nyelvtannal, meg azzal a sok kötelező olvasmánnyal. Bár, ami engem illet, én, ha csak lehet, könnyítek rajtuk. Az én osztályomban nem erőltetik meg magukat a nebulók. Ezért nem szeretnek engem a főigazgatók. És ezért fognak engem jövőre innen is áthelyezni Trsztenára. Ott még nem voltam, pajtás. Pedig szeretnék egyszer végképpen megnyugodni. Ezt a fészket megszoktam, a talajviszonyok kedvezőek, az emberekkel nem törődöm. A diákok mindenütt egyformán rosszak és kedvesek. Már ki is néztem végső pihenőm helyét az új temetőben. Nagyon szép, barátságos kis hely, vadrózsabokor fog nőni fölötte, mint az édesapám sírján, Dombóváron.

19-20. oldal

– Kölcsön tudsz adni egy bicajt? – kérdezte. – Csak egy negyedórára.
– Ezüst Villám rendelkezésére áll a sápadtarcú idegennek – mondta Fehér Szarvas Fia. – Ott van a garázsban, az ajtó nyitva, majd oda tedd vissza.
[…]
Bill Danilovics MacKonov elvágtatott Ezüst Villámon, és ahogy kiért a kövesútra, első kozmikus sebességre kapcsolt. Ezüst Villám a flotta vezérűrhajója lett természetesen. Nagyobb sebességet is bírt volna, de ha egyszer kötelékben repülnek, fegyelem is van a világon.
Csakhogy Bill Danilovics MacKonov most nem repült kötelékben. Egyedül száguldott szembe a nappal. […] És Ezüst Villám patái dobogtak. Persze az is lehet, hogy akad a lánca.

39-41. oldal (Móra,2003)

Én érkeztem elsőnek, leparkoltam a biciklit, és vettem egy üveg üdítőt. A puskámat a hónom alatt tartottam. Tizenkét éves voltam, és az emberek ügyet se vetettek egy kölyökre, aki puskával a hóna alatt állt egy benzinkút előtt, és gyömbért ivott.
Nem is kell mondanom, mennyire megváltozott Amerika azok óta az 1948-as napok óta. Ha manapság egy tizenkét éves kölyköt lát az ember puskával a hóna alatt egy benzinkút előtt állni, tüstént értesíti a nemzetőrséget, méghozzá jó okkal. Az a kölyök ugyanis fix, hogy egy hullahegy tetején álldogál.

91. oldal