kerékpár tárgy
Idézetek
Maria kihozta a zománcozott kistálat, és a Barbie babáit úsztatta benne.
Kettő volt, egy normális és egy szénfekete, kopasz, olvadt karral.
Én tettem így tönkre. Egyik este, miután megnéztem a tévében Jeanne d' Arc történetét, megragadtam a Barbie-t, és üvöltve bedobtam a tűzbe. – Égj! Boszorkány! Égj! – Amikor láttam, hogy tényleg ég, elkaptam az egyik lábát, és belehajítottam a fazék levesbe.
Mama egy hétre eltiltott a biciklitől, és egyedül kellett megennem az egész levest. Maria könyörgött, hogy vegyenek neki egy másikat. – Majd a születésnapodra. Addig játssz ezzel. Köszönd meg az idióta bátyádnak. – Aztán Maria hozzászokott. A szép Barbie-t Paolának hívták, a megégettet Szegénykének.
130-131. oldal (Európa, 2008)
Apa már fennhangon és többszörösen öngyilkossággal fenyegetőzött, ha Ilonka nem szól hozzá, le nem száll arról a kerékpárról.
Ha holnap nem jövök, akkor maga miatt haltam meg, kiabálta. Csakis maga miatt!
Ki tudja miért, ez volt az a mondat, amin végül Ilonka elnevette magát.
Megállt a biciklivel, de nem szállt le róla, a földre támaszkodott, fogta a kormányt.
Aztán hogyan akarná megölni magát?
Úgy, hogy minél jobban fájjon, felelte habozás nélkül Apa.
Látja, hogy nem érti? Ahhoz nem kell öngyilkosság, hajtotta le a fejét a szőke tanítónő. Ahhoz elég élni is.
40. oldal, 3. Vizes konyhakő
Kőrösi Zoltán: Magyarka 92% Család, regény
Akinek biciklije van, ha rozoga is, oda és akkor megy, amikor akar, a bicikli a szabadságot jelenti […]
287. oldal
Ha kicsinek látszol a biciklin, az azért van, mert kicsi vagy.
363. oldal; Bicikli
Éppen indítok, amikor meglátom a drótszamarán kitekerni a polgármestert a városháza udvaráról. Igazi biciklis versenyzőruha van rajta, a fején sisak. Gyakorlott tekeréssel száguld el mellettünk.
A mi elöljárónk, a munka hőse! Hogy halálra ne nevessem magam! Havonta egy tanácsülés és két aranylakodalom. Néhány hetven fölötti kerek születésnap. Egy szenior-farsang és egy Márton-napi felvonulás. Utóbbi kettő évente egyszer.
Hazafelé bombázásba kerültünk, apám kerékpárjának vázán ülök, anyám előttünk ereszkedik lefelé, egyenesen ül a nyeregben, amely belenyomódik a fenekébe. Félek a bombáktól, félek, hogy meghal. Azt hiszem, mindketten szerelmesek voltunk bele.
94. oldal
A kerékpár nekem igazán kifogástalan megszolgálta árát. De végül is úgy járt,
mint a szerelemben történik az első odaadó szerényebb társsal vagy társnővel.
Csappan a hév, a rajongás, és növekszik a különbre való igény.
Elég az hozzá, hogy a kocsit tényleg elértem.
Egy kocsmában detektálta magát a kocsis, és a lovak zablával az útárok füvéből próbáltak ebédelni, szegények.
Mondhatom, nagyon jókor érkeztem a kocsis számára, akárcsak a józan lelkiismeret és kötelességtudás őrzőangyala. Alig állt már a lábán, és kínaiul beszélt. Az érkeztemre kezdte visszanyerni maradék eszét, és kezdte vakarni a fejét a késése miatt. Mégis mikor meglátta a kerékpárt, és megtudta, hogy azon hoztam utána a kalácsot, hát elfelejtette minden sietségét. Nem akart addig elindulni, amíg meg nem mutatom, hogy megy ez az ördögmotolla. Kihívta a kocsmából részeg cimboráit, de kijött még a kocsmárosné kilencvenéves öreganyja is megbámulni azt a csudát, hogy én hogyan billegek két keréken az ég és föld között, és még terüt is viszek a hátamon. Megtapogatták sorra a gépet. Újra meg újra körbejáratták velem rajta a tágas kocsmaudvart. Hűhóztak, álmélkodtak. Végül pedig erőszakkal bevittek a kocsmába, hogy igyak velük egy pohár bort. Kénytelen voltam magamba diktáltatni éhomra egy pohár olyan vinkót, amitől savanyúkáposztás hordónak néztem az égboltot is.