Kende Zsolti személy
Idézetek
– Értsd meg, néha szükségem van erre! Kell egy este, amikor szabad vagyok, ami az enyém, ami a miénk, a kettőnké! Elég volt a keserves életből, a néhány óra, amit veled töltök, ahhoz elég, hogy néha elmeneküljek belőle!
35. oldal
Zsoltit meggyőzte a magyarázat, mert annyit már ő is tudott, hogy egy szép nő pokrócban is világcsuda, a csúnya meg magára akaszthatja a Dárius kincstárát, az sem segít rajta.
33. oldal
Zsolti megvonta a vállát, és kedvesen nevetett: „Mit csináljak? Ha rám jön, gyúrnom kell az agyagot, mert meg kell csinálnom azt a fejet, ami bennem él, vagy elő kell venni a festékeimet, mert lángol lelki szemeim előtt az az afrikai totemálarc, aminek oda kell kerülni parázsló színeivel, mágikus erejével a vászonra. És ha megrezdül bennem egy verssor, amihez mindjárt hallom a dallamot is, hát nem én lennék a világ legnagyobb marhája, ha nem dobnám fel mindjárt a kottapapírra is?… Mit csináljak? Ilyen vagyok. Te meg olyan édes kis ugrifüles nagyokos, aki egy irányba szeretnéd nyomni mindazt, ami belőlem százfelé lövi a láváját, mint egy vulkán. Biztos, hogy igazad van, és talán egyszer megmaradok a szobrászatnál vagy a festészetnél, és félreteszem a gitárt, a versírást. Lehet, hogy egyszer így lesz, de most még nem akarom önmagamat csonkítani…”
11. oldal