Kellan Black személy
Idézetek
– Amikor Gideon meghalt, az emlékeivel együtt te is az életem része lettél. Árnyékként éltem, gyenge tartozékaként a világnak, de te kihoztál a fényre a puszta létezéseddel. Boldog voltam, mert tudtam, hogy valahol életben vagy. Aztán megismertelek, és az érzés csak még jobban elmélyült bennem.
[…] Egy villám fényénél végre tisztán láthattam az arcát: mélyen ülő szeme éjfeketén csillogott, szája szögletében kedves mosoly bujkált. Nem így néz ki egy hazug ember. Az szemben állna a világegyetem összes törvényével, ha ilyen arcot kapna egy hazug lélek.
Ez volt az első pillanat, amikor valóban Kellan Blacket láttam. Akire számíthatok, akiben megbízhatok.
93. oldal
– Szerintem a naivitásod még mindig határtalan – vágott vissza kedvesen Kellan.
44. oldal, 2. fejezet
– Önmagad ura vagy. Te irányítod mindkét feledet. – mondta nekem Gideon, amikor 10 éves lehettem.
– Mindkét énemet?
– Nem. Te Kellan Black vagy. Akár boszorka, akár démon, de mindig Kellan Black!
– Akkor miért van különbség? Miért kell uralnom?
– Hogy tisztában legyél a korlátaiddal. Mindenkinek van egy vadabb oldala, amit csak nagyon ritkán enged szabadjára. Ezért van olyan sok befelé forduló, önértékelés-hiányában szenvedő ember a világban.
Ideje van a békességnek, és eljön az ideje annak is, amikor szabadjára engedheted a vad énedet. Nem a démon az, ami veszélyes benned, hanem az elnyomott indulatok.
– Indulatok?
– Az elfojtott érzelmek olyanok, mint az időzített bomba, aminél nem tudhatod, mikor aktivizálódik. A boszorka Kellan is tud éppolyan rosszcsont lenni, mint amennyire a démoni Kellan jó.
A jó és gonosz birtoklása nem származásodban dől el, hanem a fejedben.
Már a neve felért egy kínzással. Újra és újra emlékek rohantak boldogan elébem, mintha gúnyolni akarnák a magányomat.