Kellan Black személy
Idézetek
– Elárulok neked egy nagy titkot, fiatal barátom! – Kellan elém lépett, és kissé előredőlt. Démonfekete szeme jókedvűen hunyorgott. – A szerencsésebb férfiak életében egy szerencsés napon megjelenik az a nő, akinek a kedvéért a csuklónkat önként tesszük béklyóba. Ennek a nőnek egyetlen könnycseppjéért gyilkolunk, egyetlen mosolyáért bohócot csinálunk magunkból, és ha arra vágyik, marionetté válunk… egy életre.
36. oldal
– Én, kedves, tiszta vérű Claire, férfi vagyok! – folytatta Milan. – Akár be is bizonyíthatnám, ha ez a kétajtós szekrény itt melletted nem meresztgetné rám olyan fenyegetően a démoni retináját… – bökött a fejével Kellan felé.
Talán abban reménykedett, hogy sikerül felbosszantania, de Kellan a mennyezet felé emelte a szemét, majd vissza, így jelezve, hogy esze ágában sincs fenyegetésként tekinteni a fiúra.
– És főként, ha nem lennék két évvel idősebb nálad – fejeztem be a megkezdett mondatot, mire Milan hanyagul legyintett.
– Hidd el, bébi, sötétben nem vennéd észre!
1. fejezet 23. oldal
Nem tudom, meddig lebeghettünk a tűzfelhőn, de úgy éreztem, akár tovább is tarthatott volna. Kellan obszidiánszemében elveszni, miközben a lángnyelvek perzselik a bőrünket… Tökéletes pillanat a halál küszöbén.
311. oldal
Lucas öblösen felnevetett, aztán Kellanhez fordult, aki bár szívélyesen mégis feszülten figyelte a köztünk lezajló eseményeket.
– Nem kell izgulnod, fiú! Egyfolytában te jársz a fejében. Alig várja, hogy…
– Csss! – hallgattattam el egy intéssel Lucast, […] – Csak kérdezned kell, és elmondom, mi jár a fejemben!
Megkönnyebbülten elmosolyodott, arcáról sikerült letörölnöm a gondterhelt árnyékot.
– Ez felettébb megnyugtató! De azért minél előbb tanuld meg, azt az elmevédő izét!
Hitetlenkedve ráztam a fejemet.
– Mindennél jobban szeretlek – leheltem. Elbűvölt a pillantásával, és éreztem, hogy a haragom végképp elpárolog, hogy átadja a helyét mindannak, amit Kellan jelentett a számomra. – Soha többé ne tedd ezt velem!
Gyöngéd mosoly terült szét az arcán. Lassan felém hajolt, és már majdnem összeért az ajkunk, amikor újra megszólalt.
– Sokkal nehezebb volt, mint hinnéd – jegyezte meg csöndesen, aztán végre a karjaiba vont.
Ajka szenvedélyesen tapadt az enyémre, egyik kezével a hajamba túrt, másikkal átkarolta a derekamat, és még szorosabban magához húzott. A szívem olyan hevesen vert, hogy félő volt, azonnal elszáll a mellkasomból. A testem magától értetődően válaszolt a csókjára. Hozzátapadtam, szinte eggyé olvadtunk, és az iménti rémület hirtelen valami egész másba csapott át. A szenvedély magával sodort, Kellan kezei őrjítő gyöngédséggel simogatták a hátamat. Megtalálták a fölsőm alját, bekúsztak alá, és ujjaival immár a csupasz bőrömet érintette. Szinte lehetetlen volt megálljt parancsolni, de eszembe jutott David és az intelme. Nem akartam, hogy megtörténjen. Még nem. Addig nem, amíg egy háromszemű gyilkológép van a nyomomban.
„…Gazdagságban, szegénységben, egészségben, betegségben, jóban,
rosszban, holtomiglan, holtodiglan, míg a halál el nem választ…”
Nem bírtam megállni mosolygás nélkül, ahogy Kellan az elmémbe szuggerálta az eskü szövegét. Már legalább fél órája tartott a szertartás, de csak most kezdtem igazán élvezni.
Lin, régi vigyázóm és David, anyai nagybátyám, aki egészen kiskorom óta nevelt, már a nyáron eldöntötte, hogy összeházasodik.Lin gyönyörű volt hófehér, uszályos ruhájában, a selymes
csipkefátyol mögött. Sugárzott róla a boldogság, és örültem,hogy David ilyen odaadó lénnyel köti össze az életét. Nem szerettünk volna feltűnést kelteni, ezért szűk körű ceremóniát szerveztünk.
13. oldal