!

Kellán személy

Róbert Katalin: Keresd az igazit!

Idézetek

>!
Könyvmolyképző KU

– Kedves voltál nekem, éppen ezért azt kívánom, hogy boldog légy. A lehető legboldogabb a legjobb választás mellett. Olyan valaki mellett, aki többet nyújt neked, mint én. Te… te nem akarsz boldognak látni?
Elina boldoggá tenni akarta Kellánt, de ezt nem felelhette. Kellán felnőtt akar lenni. Helyesen akar dönteni. És igaza van. Csak mégis helytelennek tűnik elszakadni tőle.
– Dehogynem – mondta Elina halkan. – Azt akarom, hogy boldog légy.
– Akkor vegyünk búcsút. Akkor… ismerjük meg azt, akit nekünk találtak az olvasók. Áldott utat, Elina. Áldott életet. Áldjon a Napéshold, segítsen a Vízúr.
– Áldjon a Napéshold – visszhangozta Elina.

Kapcsolódó szócikkek: Elina · Kellán
>!
Könyvmolyképző KU

– Mit…? – Elina elakadt. Tudta ő, mi a csók és nem is vágyott rá mástól, csakis Kellántól, de eddig sohasem tették meg. Nekik talán most sem szabadna. De most semmi sem számít. Ez egyszer ne létezzenek szabályok, amik kötik őket, ez egyszer ne legyen más, csak a csók lágysága a sötétben!
– Megpecsételem az ígéretet.
Kellán újra odahajolt hozzá. Először az arcára lehelte a csókot, meleg volt, puha és gyors. Aztán elért a szájáig, és Elina lehunyta a szemét, halk sóhaj szakadt ki belőle, amikor Kellán lélegzete megcsiklandozta az ajkát. Néhány lehelet, néhány szívdobbanás, Kellán ujjainak melege az arcán és az alkarján, éppen csak egy kicsivel a csuklópánt mellett.

Kapcsolódó szócikkek: Elina · Kellán
Hirdetés