Kell Maresh személy
Idézetek
Lina szeme gyanakvóan összeszűkült.
– Hát akkor mit akarsz, mit tegyek? Ne beszéljek?
– Ez a gondolat is megfordult a fejemben – bólintott Kell. Lina savanyú képet vágott. – De mivel kétlem, hogy képes lennél rá, egyszerűen arra kérlek, hogy legalább halkítsd le a hangod. –Elmosolyodott, Lina pedig ellenállt a késztetésnek, hogy betörje a mágus orrát, és inkább visszamosolygott rá.
– Most, hogy ezt megbeszéltük… – Fordult, hogy induljon.
– Pilse – morogta a lány, és remélte, hogy tényleg valami sértő kifejezés lehet, miközben a lépéséhez igazodva a mágus nyomába szegődött.
243. oldal
– Inkább lennék normális – felelte Kell a homlokát ráncolva.
Most Rhyon volt a sor, hogy hervasztó pillantást vessen rá.
– Te szegény! Kíváncsi vagyok, milyen érzés piedesztálon állni.
– Az a különbség – magyarázta Kell –, hogy téged szeretnek az emberek.
– Minden tíz főre, aki szeret – intett körbe Rhy a helyiségen –, akad legalább egy, aki holtan szeretne látni.
73. oldal
– Őrült vagy – állapította meg Kell.
Lina lágyan felnevetett.
– Ki tudja? Talán a világ siklott félre. Lehet, hogy még mindig megszállott vagy. Vagy egyszerűen csak belekóstoltál abba, hogy mit jelent igazából élni. Fogadd ezt el valakitől, akinek már jócskán kijutott a rázós helyzetekből. Te majdnem meghaltál, Kell. Úgyhogy most már pontosan tudod, milyen érzés élni. És félteni az életet. Harcolni érte, ha kell. És ha egyszer megtudod… hát, akkor többé már nincs visszaút.
502. oldal
– Szóval a te hibád, hogy részt vett az Essen Tasch bajnokságon.
– Hiszed vagy sem […], az egész az ő ötlete volt. És igen, próbáltam megállítani. Ami azt illeti, hősiesen. De mint kiderült, elég makacs a hölgy. – Kellre villant a tekintete. – Bizonyára antari vonás.
Kell bosszúsan felnyögött, és elfordult. Mindig elviharzik, ha valami nem tetszik neki. Igen, ez határozottan antari szokás.
– Várj! – kérte Alucard. – Mielőtt elmész, volna valami…
– Nem.
– Még azt sem tudod, mit akartam mondani – fortyant fel Alucard.
– Valószínűleg Rhyról lenne szó, ezért nem akarom hallani, mert ha még egy szót szólsz arról, milyen volt az öcsém az ágyban, esküszöm, eltöröm az állkapcsod.
307. oldal, Nyolc - Feltérképezetlen vizeken
“What brings you to my room?” he asked, relief bleeding into annoyance.
“Adventure. Intrigue. Brotherly concern. Or,” continued the prince lazily, “perhaps I’m just giving your mirror something to look at besides your constant pout.”
Kell frowned, and Rhy smiled. “Ah, there it is! That famous scowl.”
Rhy and Kell were not actually brothers, not by blood. One year Rhy’s senior, Kell had been brought to the Arnesian royal family when he was five, with no family and no memory. Indeed, with nothing but a dagger and an all-black eye: the mark of an Antari magician. But Rhy was the closest thing to a brother Kell had ever known.