Kell Maresh személy
Idézetek
– Semmit nem tudsz ezekről a világokról – jegyezte meg végül, de a dacos ellenkezés már eltűnt a hangjából.
– Dehogynem! – szólt Lina vidáman. – Létezik Buta London, Kell London, Bizarr London és Halott London – sorolta az ujjain számolva. – Látod? Gyorsan tanulok.
212. oldal
– Te nem félsz a haláltól? – kérdezte most Linát.
A lány úgy nézett rá, mintha ez valami nagyon furcsa kérdés lenne. Aztán tagadóan megrázta a fejét.
– A halál mindenkiért eljön – felelte egyszerűen. – Nem félek meghalni. Attól viszont igen, hogy itt ér a vég – intett körbe széles mozdulattal a szobáján, a tavernán, a városon. – Inkább haljak meg kaland közben, mint éljek itt vesztegelve.
213. oldal
– De ugye nem fogok önmagamba beleszaladni? – törte meg végül Lina a csendet.
Kell feléje pillantott.
– Miről beszélsz?
A lány belerúgott egy kilazult kőbe.
– Hát úgy értem, az egy másik világ lesz, nem? London egy másik verziója. Nekem is él ott az ottani másom?
Kell a homlokát ráncolta.
– Még sosem találkoztam senki hozzád hasonlóval.
Nem bóknak szánta, de Lina annak vette, és rávillantott egy széles vigyort.
– Mit mondhatnék? – sziporkázott. – Páratlan vagyok.
Kellnek sikerült többé-kevésbé viszonoznia a lány mosolyát, a lánynak pedig elakadt a lélegzete.
– Jesszus! Mi az ott az arcodon?
A pajkos mosoly tüstént lehervadt.
– Micsoda?
– Ne is törődj vele! – legyintett nevetve. – Már eltűnt. – Kell csak a fejét csóválta (nem értette a poént), de bármi lehetett is, a jelek szerint felderítette Linát, aki végigkuncogta az utat egészen Whitburyig.
218. oldal
– Készen állsz? – kérdezte, és megpörgette a forgótárat.
Kell belesett a rácsos kapun át a várakozó kastélyra.
– Nem.
A lány erre rávillantott egy pengeéles vigyort.
– Helyes! – bólintott. – Azok, akik úgy érzik, készen állnak, mindig hullazsákban végzik.
380. oldal, TIZENKETTŐ – Szentély és áldozat, VI.
