Kein személy
Idézetek
– Még nem vagyunk nyitva – közli, és a seprűjét markolva felém indul.
– Van olyan ivó, ami bezár? Nem is tudtam – vigyorgok rá.
A seprű nyelével letaszítja a lábam, és csípőre tett kézzel megáll előttem. Csak most tűnik fel, hogy nadrágot visel, amit Szabad Földön ritkán hordanak a nők, de jelenleg ezt nem bánom, mert így láthatom formás, hosszú lábát.
– Még nagyon sok mindent nem tudsz az itteni életről.
– Akkor taníts – incselkedek vele. A karomat a tarkómnál keresztbe fonva hátradőlök.
Emma viszont egy hirtelen mozdulattal kirúgja alólam a széket.
Mindenre számítottam, csak erre nem. Ostobán markolok a levegőbe, ahogy előre akarok lendülni, de a székkel együtt eldőlök, és hatalmas csattanással zuhanok a padlóra.
47. oldal
– Ha velem állna szemben, akkor biztos harcolna.
A parancsnok ügyet sem vet rám, csak Rayt nézi, amint újra a földre kerül.
– Miért nem hagyod? – faggatom tovább.
– Egyszer már egymásnak estetek, és majdnem meghaltatok. Még kárt tennétek egymásban.
A homlokom ráncolva a térre tekintek.
– Kárt? Akkor Corson most mit tesz?
Damon szája sarka felfelé görbül.
– Csak simogatja, a maga módján.
A birodalmat kettéválasztó szakadékot és a felette átívelő hidat a jelenlegi rendszer alapjait kialakító volur, ReetUr alkotta tűzből és vöröslően izzó kristályokból. A legendák szerint egyetlen ütéssel szelte ketté a birodalmat, leválasztva a királyságról a felkelőket, és örök rabságra ítélve őket – és minden itt rekedtet – az idők végezetéig. Aki ide szüleik, itt is hal meg. A volur az égiek által ráruházott hatalommal halálos akadályokat teremtett, hogy soha egyikünk se juthasson ki innen.
39. oldal
Szabad Földön akárhova megy az ember, mindenhol büdös van: a kikötőkben a hal, a hegyekben az állatok, a bányavidékeken meg az emberek árasztanak penetráns szagot. A király által iderendelt őrük, hogy fenn tudják tartani a rendet, a városokba terelték a lakókat, arra kárhoztatva mindenkit, hogy a másik izzadságszagát szagolják.
38. oldal