Kavana Tengo személy

Ember, akárhová mégy, bármit teszel, a sodró áradat elől úgysem tudsz elmenekülni. Ez az emlék szab neked törvényt, formál téged és oda küld, ahová akar. Akárhogy kapálódzol is ellene, nem szökhetsz el tőle.

345. oldal

Tengo megköszönte, és letette a telefont. Ha nem felejti el. Ez az egyik problémás pont a matematika szakot végzetteknél. Az őket különösen nem érdeklő jelenségekre vonatkozóan meglepően rövid az emlékezetük.

114-115. oldal (Harmadik könyv, Geopen, 2015)

Tengo nyelve önkéntelenül is együtt mozgott Fukaeri nyelvével. Mint két fiatal, téli álmából épp most ébredt kígyó, amint egymás szagát követve összefonódnak a tavaszi mezőn, nem tudva betelni a másikkal.

Amikor írok, szavak segítségével a körülöttem látható tájat úgy alakítom, hogy még természetesebben hasson. Vagyis újrateremtem. Így bizonyosodom meg arról, hogy ezen a világon kétségkívül létezik egy ember, aki én vagyok. Ez egészen más, mint amit a matematikában csinálok.

Remeg az agyvelőm, gondolta Tengo. Először élt át ilyet – mármint olyat, hogy agyagként érzékeli az agyvelejét. Hogy érzékeli a sűrűségét. A bagoly mély hangja behatolt a fülébe, belekeveredett a rizskásába, és maradéktalanul felolvadt benne.

3. kötet

– Mit szeretek a matematikában? – egészítette ki Tengo a kérdést. – Ha számokat látok magam előtt, az engem igazán megnyugtat. Ami egyszer ott létezik, az megvan.

A matematika adta a sikeres menekülés eszközét Tengo kezébe. Ki tudott szabadulni a valóság szűkös ketrecéből a matematikai képletek világába. Már kiskorában rájött arra, hogyha a fejében valamit bekapcsol, akkor minden különösebb erőfeszítés nélkül át tud sétálni a túloldalon lévő világba. Keresgélhetett ebben a korlátlan és ellenmondások nélküli tartományban, és abban, amit körbe tudott járni, mindenütt szabad volt.