Kathryn "Kit" Gordy személy

120. oldal, Tizenharmadik fejezet (Könyvmolyképző, 2017)

– Kit, elég legyen! – Dan hangjában feszültség csengett. – Ezt már számtalanszor átbeszéltük. Tudom, hogy a családi helyzeted más, mint a legtöbb lánynak. Amíg csak ketten voltatok, az anyád inkább egyenlő partnerként tekintett rád, mint gyerekként. Erős az akaratod, önálló vagy, és hozzászoktál, hogy te irányítod a dolgokat. De a nászutunkra akkor sem jössz velünk.

10. oldal

Kezdetben a zene mindig lágy volt és szép, az álom pedig boldog, de most már nem így áll a helyzet. A zene átrohan rajtam, akkora erővel, hogy fizikai fájdalmat okoz, és amikor felébredek, fáradt vagyok. A karjaim és a kezeim sajognak, mintha valóban órákon át játszottam volna.

99. oldal

Egy ideje úgy érezte, a koponyájában lüktet nyomás állandósul. Néha a zene miatt volt, amely csengett-bongott benne, olyan hangokkal töltve meg a fülét, amelyet senki más nem hallhat. Máskor, mint most is, a sajgás zene nélkül kínozta, a zavarodottság és a kimerültség eredményeként.

117. oldal