Katherine Ap Scorron személy

– Van a közelben valaki, aki azonnal megölné ezt a csecsemőt, ha alkalma adódna rá. – Katherine elfordította a tekintetét beszéd közben, a hangja halk volt, mintha csak valami semmiséget említett volna, ami beleveszik a kerékzörgésbe.
– Micsoda? – Miana szikrázó szemmel pördült vissza az ablakrácstól. Azt hittem, nem
hallgatózik, de úgy látszik, semmi sem kerülte el a figyelmét, ami a nénikém és köztem elhangzott.
– Ha elárulom, meg kell ígérned, Jorg, hogy az illető biztonságban lesz tőled és embereidtől
– mondta Katherine.
– Hát ez valahogy nem lenne jellemző rám, ugyebár? – Vigyáztam, nehogy megfeszülő karom összezúzza Williamet. Miana a babáért nyúlt, mire még jobban magamhoz öleltem. – Szóval áruld csak el szépen.

32. Fejezet

Nekünk ugrottak, és Hool következő csapása a levegőben metszette föl az egyiket válltól csípőig, fakószürke belek omlottak ki belőle a fröcskölő fekete vérrel együtt. A másik lerántotta magával a földre, karmai a vállába mélyedtek, hegyesre reszelt szürke fogai az arca előtt csattogtak. Mivel a kard beszorult közénk meg a lény közé, Hool nem tehetett egyebet, odébb gurult, és megpróbálta ellökni. A lénynek alig volt súlya, a fele lehetett egy felnőtt férfiénak, de inas karjában félelmetes erő lakozott. Lehelete sírgödörtől bűzlött, fogai vadul próbáltak húsba harapni: még én is megrémültem, pedig nem az én arcomat akarta lezabálni.