Katerina Szarafoglu személy

Ez a legvékonyabb anyag, amire még varrni lehet – magyarázta kíria Moreno. – Ha ennél is finomabb lenne, akkor a világon sehol nem találnánk hozzá elég vékony tűt. Katerinának megvolt a maga crépe de chine darabkája, amin gyakorolhatott. A szegélyt már ki is hímezte, s most a betűkön kezdett dolgozni. Az volt a terve, hogy ugyanabban a folyóírásos stílusban fejezi be a teljes nevet, amit oktatója használt az alsóneműhöz. Hatalmas szakértelemre és odafigyelésre volt szükség ahhoz, hogy a tű hegyét úgy helyezze az anyagra, hogy az ne húzzon ki szálat a matériából, de a kislány nagyon figyelt, és elképesztő tehetsége volt ehhez a feladathoz.
– Befűznéd nekem a nyolcast?
A nyolcas nagyon vékony tű volt, úgy siklott át az anyagon, hogy nyomot sem hagyott
maga után. Kíria Moreno először két „filoszra” szedte szét a cérnát, majd ezek egyikét még egyszer két szálra húzta, hogy olyan valamivel varrhasson, ami az emberi hajszálnál is vékonyabb. Ezek után Katerina éles szemére bízta, hogy befűzze az így nyert szálat a tűbe. Nem csomózta el a cérna végét, mivel azt úgyis láthatatlanul elrejti majd a varrással. Ezután mindketten hímezni kezdtek. Az igazi művészet az volt, hogy öltéseikkel úgy „írják bele” a tulajdonos nevét a holmiba, hogy végül azt a benyomást keltse, mintha spontán módon firkantották volna, egyfajta aláírás gyanánt – ez a stílus a ruhadarabot teljesen egyedivé tette viselője számára.
… Katerina szorgosan dolgozott a néven, s minden öltéssel egyre közelebb került a virághoz, amivel az egészet meg akarta koronázni.
– Tökéletes, gliki mu, ez csodás, édesem.

167-168. oldal