Kate Sedgwick személy

Helló, Isten, én vagyok az Kate! Úgy érzem soha nem beszéltünk igazán arról, hogy mi folyik itt, kivéve a múlt havi dühös tirádámat, de azt akarom, hogy tudd, nem vagyok rád mérges, tudod az egész rákos cécó miatt. Nem változtatja meg, hogy miként tekintek az életemre. Szép életem volt. Semmit nem változtatnék rajta. Gracie, Gus, Audrey, Keller, a barátaim, a zeném, amit ajándékba kaptam – nos, tudod, tőled. Köszönöm. Mindegyik igazi áldás volt.
[…]
Ó, és értesítenéd Gracie-t, hogy jövök? Tudod, ha esetleg még nem tudna róla. Mondd meg neki, hogy majd énekelünk, táncolunk, olvasunk, Twixet eszünk, és végignézzük a naplementét.
Valószínűleg most hallasz rólam utoljára, amíg be nem kopogok az ajtódon, mint valami kellemetlen, rég nem látott rokon. Tudom, hogy titokban már alig várod, hogy együtt lógj velem. A mennyország sokkal hangosabb és viccesebb lesz, amikor odaérek. Ezt vedd úgy, hogy előre figyelmeztettelek. Ne aggódj, imádni fogod. Oké. Jó éjt!

– Ez még nem a búcsú. Néhány hét múlva találkozunk.
Gus még erősebben szorítja, és elcsuklik a hangja:
– Ígéred?
Katie hangja tompa és halk:
– Ígérem, Gus.
Gyengéden leteszi a földre, a mellkasához szorítja az arcát, és kétszer megsimogatja a haját, mielőtt elengedi. Katie úgy kapaszkodik a legjobb barátja pólójába, mintha nem akarná, hogy elmenjen. Gus a két keze közé fogja az arcát, és lehajol, hogy szemmagasságba kerüljenek egymással.
– Szeretlek, Bright Side. – Leheletfinom puszit nyom a szájára.
– Én is szeretlek – suttogja Katie.

Soha nem gondoltam, hogy ilyen jó érzés együtt lenni valakivel. De az. Tényleg. Ez az én tündérmesém, és bár nagyon rövid lesz, és borzalmasan fog végződni, akkor is az enyém.