Kassai Dóri személy

– Nem megyünk be?- mutatott a játszótér felé.
– Megbolondultál? Egyrészt zárva van, másrészt a gyerekeknek van fenntartva, harmadrészt minden tök vizes.
– Az átázott gatyádnak már mindegy, szerintem te is elég gyerekes vagy, és azért van a kerítés, hogy átmásszunk rajta.

80. oldal

– Csak úgy volt, hogy az utca végén találkozunk!
– Baj, hogy eléd jöttem? Ha szeretnéd, elfutok az utca végéig és megvárlak ott!

31. oldal - 3. Bébicsőszök (Studium Plusz, 2013)

Ja, és az milyen vicces, hogy kiderült, Attilának éppúgy van egy tizenkét éves öccse, mint az én kitalált pasimnak. Kétségkívül nekem van a legintelligensebb tudatalattim!

13. oldal, 1. fejezet: Most akkor mi járunk?! (Studium Plusz, 2013)

– Ne kérdezzetek semmit! Most bevonulok a szobámba, és várom, hogy megnyíljon a föld. Ha mégsem tenné, akkor legyetek szívesek csak akkor benyitni legközelebb, ha már elfelejtettétek az iménti látványt! Ha ez nem következne be úgy kb. ötven éven belül, nos… néha dugjatok be pár szál ropit a kulcslyukon!

– Szia, Bence! Valami baj van?
– Szia, Dóri! Rég láttalak!
– Nórit viszont láttad tegnap, úgyhogy a látvány azért nem volt olyan rég – […]

– Mit lehet inni egy teázóban egyáltalán?
– Teát?

64. oldal

– […] Én olyan, de olyan szerelmes vagyok!
– Én is! Érzed a tavaszt meg a pillangókat?
– Hogy mit?
– Hát a tavaszt, meg a pillangókat, amik itt repdesnek körülöttünk!
– Hahó, azt mondtam, szerelmes vagyok, nem azt, hogy megbolondultam!

Hiszen Lilla és Jácint járnak (ha ezt egy bő éve mondja nekem valaki, körberöhögöm…), Karesz és én pedig… jah, mi is járunk: egy osztályba. Ennyi. Slussz-passz. Vagy mi.

16. oldal

Mivel a hajtincsemen màr nem volt mit igazítani, időhúzás gyanánt odaléptem a szemeteshez, hogy kidobjam a rágómat. Mikor máskor ragadt volna az ujjamra, ha nem most, amikor egyszerre bámult rám Karesz, Mr. Szép és a szerkesztőség többi tagja.
– Hehe… ragaszkodós típus… – dadogtam kínosan mosolyogva, mire Dénes megjegyezte:
– Jó ízlése van annak a rágónak.

113. oldal

– Szia!
– Szia! Dávid vagyok…
– Szia, én meg Dóri.
– Igen, tudom, téged hívtalak…

114. oldal