!

Kartik személy

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség
Libba Bray: Lázadó angyalok
Libba Bray: Az az édes, távoli harang

Idézetek

>!
Cheril

– Jó lesz vele vigyázni! – int Kartik.
(…)
– Tudok én vigyázni magamra – jelentem ki. Fürgén sarkon fordulok, és a falba vágom a homlokomat.

221. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gemma Doyle · Kartik
1 hozzászólás
>!
szanoca

(…) A fából áradó melegség felolvasztja a fagyott földet a törzse körül. Apró fűszálak törnek át a repedezett talajon. Megérintem őket, olyan finomak, mint Kartik ujjai a karomon.

784. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gemma Doyle · Kartik
>!
Belle_Maundrell 

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Amikor álmodom, róla álmodom.
Mert vannak éjszakák, amikor eljön hozzám, egy távoli partról integet, mintha arra várna, hogy elinduljak hozzá. Egy szót sem szól, de a mosolyában minden benne van.
(…)
Kartik felvesz egy botot, és a puha, új földbe szúrja. Csinál valamit, de egyelőre nem látom, mi az. A felhők úszni kezdenek. A nap sugarai kikandikálnak mögülük, és most már tudom, mit rajzolt. Egy jelet: két összefonódó kezet, egy tökéletesen meghúzott körben. Szerelem. Felkel a nap. Minden éles fényben fürdik.
Kartik képe halványodni kezd.
Ne! kiáltom. Gyere vissza!
Itt vagyok, mondja.
De nem látom. Túl nagy a fény.
A fényt nem lehet megszelidíteni, Gemma. Itt vagyok. Bízz bennem!
A dagály tisztára mossa a folyópartot, mire visszahúzódik, már nincs ott semmi. De én láttam. Tudom, hogy ott van. És amikor felébredek, hófehér fényben fürdik a szobám. Olyan ragyogó a fény, hogy vakítja a szemem. De nem merem lehunyni. Nem is akarom. Ehelyett feloldódom a hajnalban, hagyom, hogy a könnyeim oda hulljanak, ahová nekik tetszik, mert reggel van: reggel van, és annyi mindent nem láttam még.

821-822. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gemma Doyle · Kartik
2 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

– (…) Mintha még nem találkozott volna az igazi önmagával. Mintha elsétálna mellette a ködben, és a szíve megszólalna: Ó! Hát itt vagy! Téged kerestelek! De minden túl gyorsan történik, és az a hiányzó rész megint eltűnik a ködben. És aztán minden hátralévő percben ezt keresi.
(…)
– Tudja, mit gondolok? – mondja végül Kartik.
– Mit?
– Azt, hogy néha megpillanthatjuk a hiányzó részt valaki másban is.

474. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gemma Doyle · Kartik
>!
Belle_Maundrell 

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Elfordítom a fejemet, meglátom Kartikot, aki meztelen felsőtesttel siet felém. Tenyeremet az arcára simítom, és határozottan, vakmerően megcsókolom. A bőre alá szeretnék bújni. Ez a varázslat nem olyan, mint amilyennel korábban játszottunk. Nyers és sürgető, vele nem bújhatunk a látszat mögé. Ez az, amit nem akarnak, hogy érezzünk, hogy ismerjünk.
– Csókolj meg! – suttogom.
Kartik a fához nyomja a hátamat, az ajka az enyémen. A kezünk bejárja a másik testét. El akarok merülni ebben a varázslatban. Nem kell test. Nem kell lélek. Nem akarok félni többé. Nem akarom, hogy bántsanak.

424. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gemma Doyle · Kartik
>!
Cserii

– Nem tudom, hol kezdjem, lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Meg kell találnom valamit, ami mintha nem is létezne, s az egyetlen kapcsolópont egy elmebeteg, aki a Bedlamben él, és csak azt hajtogatja, hogy maradjak az ösvényen, kövessem az ösvényt. Boldogan maradnék azon az istenverte ösvényen, ha tudnám, hol van!
Kartik megdöbben. Későn ébredek rá, hogy káromkodtam.
– Jaj, szörnyen restellem! – borzadok el.
– Azt jól teszi, a fenébe is! – és hangos hahotára fakad.

289. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gemma Doyle · Kartik
Hirdetés
>!
doro33

– Ön is érezte már magát így?
– Magányosnak?
Keresem a megfelelő szavakat. – Nyugtalannak. Mintha még nem találkozott volna az igazi önmagával. Mintha elsétálna mellette a ködben , és a szíve megszólalna: Ó! Hát itt vagy! Téged kerestelek! De minden túl gyorsan történik, és az a hiányzó rész megint eltűnik a ködben. És aztán minden hátralévő percben ezt keresi.(…)
– Tudja mit gondolok? – mondja végül Kartik.
– Mit?
– Azt, hogy néha megpillanthatjuk a hiányzó részt valaki másban is.

474. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gemma Doyle · Kartik
>!
doro33

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Ha visszamehetnék… visszacsinálnám… – mondom zokogva.
– Soha sincsen visszaút, Gemma. Előre kell menni. Mindig a jövő felé. – mondja Kartik.
Még egyszer szájon csókol. Visszaadom a csókját, és addig csókolom míg a nyakára fonódó indáktól ki nem hűl az ajka. Az utolsó szó amit végül halkan kimond: a nevem – Gemma…
A fa magába fogadja. Elment. Csak a hangja maradt velem, a nevemet ismételgeti a szélben.

783. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gemma Doyle · Kartik
>!
finding_dori

Vajon Kartik gondol-e majd valaha is úgy rám, mint egyszerűen egy lányra, aki után vágyakozhat, aki iránt reménységet táplálhat, akit „szeretetre méltónak” érez?

Kapcsolódó szócikkek: Gemma Doyle · Kartik
>!
Maria_pillowbook P

Felicity és Ann szemében a birodalmakba jutás eszköze vagyok.
Nagymamának olyasvalaki, akit alakítani kell.
Tom szemében a húg, akit el kell viselni.
Apának jó kislány, akit mindig csak egy lépés választ el attól, hogy csalódást okozzon.
Simon számára egy megfejtésre váró rejtély.
Kartik számára végrehajtandó feladat.
A tükörképem visszanéz rám, és bemutatásra vár.
Szervusz, te tükörben látható lány! Gemma Doyle a neved, de fogalmam sincs, valójában
ki vagy.