Karou személy

– Kíváncsi vagyok, ki lesz ma a modell.
– Valószínűleg Wiktor – mondta Karou. – Már jó ideje nem volt.
[…]
– Úgy néz ki, mint valami kicsomagolt múmia. – Zuzana megborzongott. – Kérdezlek én téged, lehet úgy kezdeni a napot, hogy az ember egy pucér vénembert bámul?

17.-18. oldal

– Aha. Kár, hogy akkora seggfej.
– Hatalmas, ostoba segg – helyeselt Zuzana.
– Járó, beszélő segglyuk.

23. oldal

– Nincs stratégiám – mondta Zuzana. – A legszívesebben átugranám az előjátékot, és ott kezdeném, hogy együtt járunk. Arról nem is beszélve, hogy először észre kell vennie, hogy egyáltalán a világon vagyok.
– Ugyan már, ne mondd, hogy szeretnéd kihagyni ezt a részt.
– A találkozást? A pillangókat a gyomrodban, a szívdobogást, a pirulást? Azt a részt, amikor először léptek be egymás mágneses mezőjébe, és mintha láthatatlan energiavonalak vonzanának egymáshoz titeket…
– Láthatatlan energiavonalak? – ismételte Zuzana. – Csak nem leszel te is olyan New Age-es eszelős, aki kristályokat visel és aurákat olvas?
– Tudod mire gondolok. Első randi, séta kézen fogva, első csók, az olvadozás meg a vágyakozás?
– Jaj, Karou, te szegény kis romantikus.
– Nem hinném. Csak azt akarom mondani, hogy az eleje a legjobb, amikor minden csupa szikra. Mielőtt mindegyikről kiderül, hogy seggfej.
Zuzana elhúzta a száját.
– Mindegyik nem lehet seggfej, csak nem lehet!
– Nem tudom. Talán nem. Talán csak a szépek.

72. oldal

– Tisztázzunk valamit. Karou, ugye a barátaid nem fognak megenni minket?
Nem, gondolta Karou. Nem fognak. Suttogva válaszolt ő is.
– Nem hiszem. De ne próbáljatok túlzottan ízletesnek mutatkozni!
Zuzana erre felhúzta az orrát.
– Ez némi gondot okoz. Ugyanis nagyon finomak vagyunk. Ugye nem értenek csehül?

170. oldal, 43. Fényűzés

Nem számít, mi történik velem, mondta magának. Milliárdok közül egy vagyok. Rövid időre formát öltött csillagpor vagyok. Szét fogok szóródni. A csillagpor megmarad, és egyszer majd más lények születnek belőle, én pedig szabad leszek.

337. oldal, 75. Közeli szárnycsapások

Karou, hogy a jövőben lesznek-e kimérák, vagy sem, attól függ, hogy mit teszünk most.
– Mi, ketten? – hitetlenkedett Karou. – Mi?
– Én – helyesbített gyorsan Akiva. Tudta, hogy semmiféle „mi” nem fogja össze többé a világukat.

229. oldal

179. oldal, 45. Nem élő

– Ki vagy te? – kérdezte néha elbűvölten Kaz. Mire Karou vágyakozva így válaszolt:
– Nem tudom.

– Olyan szar, hogy azt kívánod, inkább pusztuljon el az egész világ, mintsem hogy másnap fel kelljen ébredned a lerobbant házadban – ahol egyébként nincs semmiféle művészet –, megetetned a bárdolatlan kölykeidet, és bemenned a lélekölő munkahelyedre, ahová valaki biztosan hoz fánkot, hogy még nagyobbra nőjön a feneked. Ennyire szar élet kell ahhoz, hogy várd az apokalipszist.

150. oldal, 22. - Töltetlen cukorka (Kossuth, 2011)

– A kívánságok nem bolondságokra valók, gyerekem.
– Miért, te mire használod őket?
– Semmire – felelte Kénkő. – Én nem kívánok.
– Tessék? – Karou megdöbbent. – Soha? – Pedig az ujja hegyében volt minden varázslat. – De tiéd lehetne minden, amit csak akarsz…
– Nem minden. Tudod, vannak minden kívánságnál nagyobb dolgok.
– Például?
– A legtöbb olyasmi, ami igazán számít.
[…]
Kénkő nézte a lánykát, és hozzátette:
– Én remélek, gyermekem, de nem kívánok. Ez különbség.

138. oldal