Karinthy Gábor személy
Idézetek
Egy emberöltőn át
Úgy gondoltunk rá
Mint aki rég halott
Egy emberöltő óta
A halála volt az első
Jele annak hogy élt.
Somlyó György , 1974. november 20.
2. kötet 354.oldal
Karinthy Márton: Ördöggörcs 79% Utazás Karinthyába
Rövid időre egy könyvtárban alkalmazták, kegyeletből. Könyvtárakban mindig sok sérült lélek talál menedéket, gondolták: fel se tűnik ott a fájdalomherceg különcsége. De feltűnt. Tétlensége nem, egyre fokozódó bizarrériája szemet szúrt. Amikor egy könyv kölcsönzése helyett a sarokba térdelt imádkozni, mégis jobbnak látták nyugdíjazni.
66. oldal (Medicina, 1966)
In Memoriam Karinthy Gábor
Egy emberöltőn át
úgy gondoltunk rá
mint aki rég halott
Egy emberöltő óta
a halála az első
jele annak hogy élt
Somlyó György: Sztélé II - 277. oldal · Somlyó György
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Karinthy a Párisi Nagy Áruház előtt sétál. Megfordul fejében, hogy betér kicsit, és századjára is megcsodálja az átriumos elrendezésű, egylégterű épületet, az ötemeletnyi magas, fedett udvart, az üvegfalú, tükrös felvonókat, aztán a tetőről, a kilátósétányról bámulja meg a fényes belvárost. Már fordulna is be az áruház kapuján, amikor egy részeg férfi ütközik neki a vállával. Frigyes készül lehordani a szemtelen alakot, de hirtelen rádöbben, az ittas egyén neki jó barátja, a legnagyobb élő magyar költő: Ady Endre. Karinthy ebben a pillanatban arra gondol: de jó, hogy ezt Desiré nem hallotta, mármint hogy ő a legnagyobb élő magyar költőnek nevezte – ha csak gondolatban is – Adyt.
A legnagyobb élő magyar költő már jócskán ittas, átható szeszszagot áraszt. Nagy, dülledt szemei vörösek, mint egy mókusé, összevissza dülöngél, dühösen zaklatja a járókelőket. „Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni kaszás népemmel, mert a nyár heves” – ordítja egy elegáns férfi arcába. A másik felé öklét rázza, és azt kiabálja: „Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz? Rablóváraitokból merre fut hitvány hadatok?” Később azt mondja Frigyesnek, a Három Hollóba tart (esetleg onnan jön), és minden körülmények között fel kíván mászni az Operaház előtt az egyik carrarai márványból készült egyiptomi szfinxre, ami neki régi hagyománya, nem szívesen tekintene el ettől. Aztán felismeri Fricit, nyakába borul, sírva, kiabálva, hátát lapogatva és röhögve ölelgetni kezdi. Karinthynak kissé kínos a jelenet. Az utcán sokan vannak, megvető pillantásokkal illetik a botrányos párost. Majd Bandi kissé megnyugodni látszik, leülnek az áruház előtt a padra.
Már sötét van, de a városi fények nappalt csinálnak az estéből. Lágy, hűvös szellő söpri ki a sugárútról a kánikulát. Ady zakója belső zsebéből fekete fésűt vesz elő, és zilált haját hátrafelé simítja, mintha fellépésre készülne. Hátradől a padon, rágyújt, bal zsebéből laposüveget varázsol elő.
Azt mondja hangosan, dörmögő hangján: „Igyunk, Frigyes!”
Karinthy elveszi az üveget, és meghúzza. Eredeti francia konyak, állapítja meg.
Bandi így folytatja: „Fricikém, lófaszt vagyok én Góg és Magóg fia, meg Dózsa György unokája. Ha a kellő iratokat áttanulmányoznád, magad is rájönnél, hogy én valójában egy Dózsa-paraszt ük-ük-ükunokája vagyok.”
„Honnan veszed?” – kérdezi Frigyes csodálkozva.
„Minden este, mikor nyugovóra hajtom a fejem – válaszol Ady –, látom ezt a szikkadt öregembert magam előtt. Nem tudok a képétől szabadulni. Látom ezt a kérges arcú parasztembert, ahogy szívja pipáját, eregeti a füstöt, és közben az eget vizsgálja.”
Frici szabadkozik, hogy őt várja otthon Etel, és a kisfia, Gábor, de Bandi nem tágít. Széles karmozdulatokkal kísérve mesélni kezdi az öreg Dózsa-parasztot, az ő ősi rokonát.
Fricikém, lófaszt (Helikon, 2018)
És akkoriban történt az a nívódíjosztás is, amit Ortutay Gyulával Devecseri Gab intézett Karinthy Gabi számára. Behívják, és átnyújtanak neki egy nívódíjat, ami majd kedvet csinál neki a munkához. El is jött. Ünnepélyes keretek között zajlott a díjátadás. Ortutay elnökölt, beszédet tartott. Nyílt az ajtó, bejött Karinthy Gabi. Bólintott, meglátta Ortutayt: – Szerbusz, Tutus, régen láttalak, jól vagy? – Jól, Gabikám, ülj le. És folytatta a beszédét. Gabi leült. – És mi vagy te most, valami nagy ember?- Én vagyok a miniszter – mondta Ortutay és tovább beszélt. – Az jó, gratulálok – mondta Gabi és ült tovább. – Te, Tutus, nincsenek neked gyerekeid? – kérdezte fennhangon, egy mondat közben. – De vannak, Gabikám – mondta Ortutay. – Olyan aranyos kis lurkók? Az remek lehet. Aztán még egy ideig hallgatta az ünnepséget. Egy idő után hirtelen felállt, és azt mondta: – Na, én most elmegyek, szervusztok. És kedvesen integetve Ortutay felé, aki a díszhelyen ült, angolosan távozott.
437. oldal
Karinthy Márton: Ördöggörcs 79% Utazás Karinthyába
Téveszméje a fájdalomhercegnek kétféle van: kényelmes és kényelmetlen. Kényelmes téveszméje az, hogy százszázalékos veleszületett szívbaja miatt semmiféle munkát nem szabad végeznie. Valójában a szívének az ég világán semmi baja sincs, de ments isten ezt megmondani neki: még tréfának is rossz, válaszolja szomorúan és sértette csóválja a fejét. Dolgozni, százszázalékos veleszületett munkaképtelenséggel? Még tréfának is rossz. – Megjegyzem: remek kondícióban van, étvágya kitűnő, izomzata jól fejlett, kezd pocakot ereszteni; tíz év alatt egyszer volt náthás, beteg soha. Ha nem tartaná oly görbén magát, délceg férfi volna.
52. oldal
Beteg vagyok, nagyon beteg. Százszázalékos rokkant.
Szívidegességem van. És még egy betegségem volt, de ez már megszünt: ördöggörcs. Így nevezem, ördöggörcs vagy sátángörcs, a rossz betegség. Mert van jó betegség és rossz betegség. A szívbaj például jó betegség, az ördöggörcs viszont rossz. Így lehet nevezni, hiszen van Isten és van ördög; hogyha az ördög belül szorongatja az embert, ez az ördöggörcs. Orvosi nyelven talán gátlásnak nevezik. Ez a lélek-gátlás másoknál fiatal korban elmúlik, nálam egy kicsit sokáig megmaradt. Amíg az ember lelkén ott ül az ördög, addig nem tud sem alkotni, sem szeretni, sem szabadon élni. Fel kell tehát szabadulni a sátán hatalma alól. A sátán a rossz, a gátlás. Amíg megszállva tartja az embert, addig nem lehet a jót befogadni, és természetesen jót alkotni sem. Ezért mindaz, amit eddig írtam, homályos, félszeg, megkínzott. De most felszabadultam, vége a gátlásnak, nincs többé ördöggörcs. Új korszak következik: szerelmes leszek, örülni fogok az életnek, gyönyörű verseket írok. Nagy költő vagyok. Így mondom egyszerűen, minden pátosz nélkül: nagy költő vagyok. Most verseket fogok írni, és egy regényt. Nem akármiről, a bánatról, szóval az életről. Hatalmas regény lesz. Mondd meg itt az embereknek, hogy egy nagy költő van itt, aki verseket és regényt ír. Mondd meg nekik, hogy nagy költő vagyok.
Benedek István: Aranyketrec 87% Egy elmeosztály élete
Róza néni szakácsnő volt nálunk, s egyben gyereklány, szobalány, mindenes. Leány ugyan már rég lehetett: tisztes, ősz hajú, szigorú asszony, már külsőre oly tekintélyt parancsoló, hogy mi gyerekek nem is mertük tegezni. Ami nagy szó, mert Gabi bátyám például hétéves koráig mindenkinek, még gróf Apponyi Albertnak is kurta szevasszal köszönt (a gyereknapon történt), s csak egyszer – amikor a szobába lépve egy kéményseprőt pillantott meg a kályhánál – mondta ki ijedtségében, hogy: kezicsókolom.
211. oldal, Karinthy Ferenc: Baracklekvár (Szépirodalmi, 1971)
A fájdalomherceg ifjú korában – hipochondriás korszakában – buzgón forgatott orvosi könyveket, s emlékezetében maradt egy ritka betegség neve: cysticercus. Ezt nevezi agyféregnek, nem is egészen jogtalanul: egy bélféregnek a petéi kerülnek olykor az agyvelőbe s ott hólyagocskákká nőve okozzák a cysticercosist.
57. oldal