Karácsony apó személy
Idézetek
– Mondjak nektek egy jó viccet? – kezdte. A szarvasok erre még gyorsabb vágtába fogtak, mintha bizony el tudnának futni a viccek elől. Karácsony apó azonban teljesen félreértette a reakciójukat, és buzgón belefogott a viccmesélésbe.
161. oldal
– De hát ki fia-borja vagy te tulajdonképpen?
– Karácsony apó vagyok!
– Karácsony apó? Ezt a nevet még nem hallottam.
– Én igen, cukorfülecském – mondta erre idegesen Albert. […] – Henrik mesélt róla, a norvég barátom. Akitől a fát kaptam. Ez a figura járja körül szenteste a világot, és osztogat ajándékot a gyerekeknek.
– Ja, igen. Így már rémlik. Mindenesetre elég beteges dolog! Csak úgy belopakodni mások hálószobájába!
177-178. oldal
– De hát ez egy közönséges betörő! Szerintem ráadásul francia.
– Technikai értelemben finn vagyok, asszonyom. Némi kobold beütéssel, bár ez csak később derült ki – igyekezett Karácsony apó.
Karácsony apó szerette volna felvidítani a királynőt, így hát rázendített a Száncsengő, száncsengő című dalra.
– Mit művelsz? – kérdezte a királynő.
– Eléneklem felségednek a Száncsengőt.
– De miért?
– Hogy felvidítsam.
182. oldal
Karácsony apó nagyot lélegzett a friss levegőből. Körülnézett.
– Látod azt az erdőt? – mutatott a távolba, ahol a fekete fák úgy sorakoztak a sötét égbolt alatt, mint megannyi kéménykotró kefe.
– Igen – felelte Amelia.
– Egyszer, réges-régen, itt lakott egy ágrólszakadt, sovány, Nikolas nevű kisfiú. Egy kis házban, az édesapjával, aki favágó volt. Nem volt más játéka, mint egy répababa, a legjobb barátja pedig egy kisegér volt. Egyszer, amikor a nagynénje vigyázott Nikolasra, kizavarta az udvarra, és ott kellett aludnia a hidegben. Mégis, bizonyos értelemben nagyon gazdag volt. Ugyanis hitt a csodában. Őszintén hitte, hogy minden megtörténhet.
– Akkor nagyon kedveltem volna azt a fiút – felelte Amelia.
– És én is – tette hozzá Mari, és megszorította Karácsony apó kezét.
Igazmondó Glimpinek még eszébe jutott valami.
– Ja, és szakállt kellene növesztened! Jól állna! – kiabált Nikolas után, aki már a dombon lefelé ballagott, vissza a faluba.
254. oldal (Kolibri, 2022)
– Mit szeretne felség karácsonyra? – kérdezte most Karácsony apó.
Viktória királynő eltöprengett.
– Hát, India például nem lenne rossz.
184. oldal
– Létezhet-e nagyobb ajándék, mint ha egy macska szereti az embert? […]
Karácsony apó elmosolyodott, és bólintott. Szimpatikusnak találta a mellényes figurát.
– Azért az is elég jó, ha egy rénszarvas tünteti ki az embert a szeretetével – válaszolta.
210-211. oldal
– Megkérdezhetem a nevét? Én Charles Dickens vagyok.
– Ó, igen. Tudom, ki ön.
– Hát persze hogy tudja.
– Több könyvét is adtam már ajándékba – mondta Karácsony apó.
212. oldal