káprázat fogalom
Idézetek
„Mi történt? Hová lett a csodálatos kert? Hová lett a város? Hová tűnt a leány, akinek megpillantása édes volt, mint a halhatatlanság itala, s elveszítése keserű, mint a kígyóméreg? Nem álmodhattam, hiszen ébren vagyok, és ura vagyok érzékeimnek! Bizonyosan a pokol leányai játszottak velem ilyen káprázatot!”
A hulladémon huszonöt meséje 96% Szanszkrit tündérmesék
– Eltévelyedett lelkek – csitította a kedélyeket Salim. – A boldogságot keresik, mint minden élőlény, de sajnos rossz utat követnek. Ha pedig nem ismerik fel időben, hogy merre tartanak, a szellemük nem megszabadul, hanem az örök és kifogyhatatlan szenvedés tengerébe merül, és ott bolyong az idők végezetéig. – Szomorúan sóhajtott egyet. – Szegény szerencsétlenek, nem kívánom senkinek a sorsukat!
– Még sajnálod is őket? – kiáltott fel Jósa feldúltan.
– Elment az eszed, csuhás? – csatlakozott Dörge.
– Hiszen maguk választották ezeket a módszereket, szabad akaratukból ártanak az ártatlanoknak. Pontosan tudják, mit tesznek!
– Igen, sajnálom őket – szólt higgadtan a mesterem. – Nem sejtjük milyen ok-okozati láncolat mentén vakították el őket az illúziók. Mindannyian esendők vagyunk, és gyakran vezet meg minket a káprázat. Még én sem vagyok kivétel mindenféle híresztelés ellenére. Ám az én dolgom, hogy segítsek az embereknek felismerni, mi hamis és mi valóság. Ezért az együttérzés minden lénynek kijár az egész világegyetemben. Ha megválogatnám, kik azok, akiket megsajnálok, és kik azok, akiktől megtagadom az együttérzésemet, nem végezném jól a feladatomat. Nem lennék az, aki vagyok.
133-134. oldal
Patmore szerint nincs más, mint vagy csoda, vagy káprázat. Csoda az, ami egyszerű. Csoda az, ami valódi. A nem-valódi a káprázat. A káprázat tudja, hogy káprázik, önmagát elfogadni soha nem is képes, mindig saját maga mögé akar bújni és önmagát le akarja leplezni. Tisztában van azzal, hogy fátyolt lát és felületet, és tükrözésekben gondolkozik, a világot sem tudja felfogni másként, mint az érzéki látvány megtévesztő látszatát. […] a tévedés nem akkor szűnik meg, ha alábújok és leleplezem, hanem akkor, ha felismerem, hogy amit látok nem káprázat, hanem csoda.
Fújd meg az embercsontból készült kürtöt, és járd el a táncot, amely a káprázatot eloszlatja…
Logikai tautológia. Ha a lét van, akkor minden körébe tartozik, ezért egy lét van. […] De ha én, a szubjektív lény, én, a valóságos létező vagyok az, aki a lét, a valóság, aki az egyetlen valóság vagyok, és rajtam kívül valóság nincs, akkor mindaz, ami rajtam kívül lenni látszik, az nem-lét, nem-valóság, hanem: káprázat.