kapitalizmus fogalom
Idézetek
„A kapitalizmus kudarc nélkül olyan, mint a vallás bűn nélkül – nem működik.”
Allan Meltzer közgazdász
226. oldal, Álmodó Kalifornia
Glenn Hubbard – Tim Kane: Egyensúlyban A nagyhatalmak gazdasága az ókori Rómától a modern Amerikáig
A kapitalizmus behozhatatlan előnye − minden ismeretes káosza, hátránya ellenére −, hogy minden szükségletre tüstént talál azt kielégítő vállalkozót. Amikor a yalovai komphoz értünk, egy pasas megvette nekünk az összes szükséges jegyet, és kért érte 1 líra borravalót. […] Az Új Dzsámi előtt egy vak ember magokat árul, galambetetésre. A szocializmus ezeket sose fogja utolérni. Amíg megszerveznék a madáretető státust, és az átmenne minden fórumon, a galambok mind megdöglenének.
1970. április 14.
Az eredeti marxista tézis szerint a kapitalizmus össze fog omlani. Ez nem történt meg. Az első tartalékötlet (Hruscsové) az volt, hogy „a szocialista tömb” életszínvonalban fogja megelőzni a Nyugatot. De ez se valósult meg. A második tartalékötlet, amit a hetvenes évek elejétől folyamatosan hangoztattak, s melyet nemcsak a harmadik világnak sikerült eladni, hanem az ENSZ alapelve is lett, az volt, hogy a magas nyugati életszínvonal nem a hatékonyabb gazdasági rendszer következménye, hanem a világ többi részének szándékos és szisztematikus lezüllesztéséből származó erkölcstelen haszon.
Paul Johnson: A modern kor 89% A huszadik század igazi arca
Ha a pénzre, a státuszra, a javakra fókuszálsz, a fogyasztói társadalom mindig azt üzeni, hogy több, több, több kell. A kapitalizmus mindig azt üzeni, hogy több, több, több kell. A főnököd azt üzeni, hogy dolgozz többet, dolgozz többet, dolgozz többet. Ezt te szépen beépíted, és így gondolkodsz: »Ó, többet kell dolgoznom, mert azt, hogy ki vagyok, a státuszom és az eredményeim határozzák meg.« A magadévá teszed ezt. Ez az internalizált elnyomás egy formája.
135. oldal
Johann Hari: Elveszett kapcsolatok 88% A szorongás és a depresszió valódi okai és meghökkentő gyógymódjai
Lehettünk volna szabadok, de nem lettünk azok. Megint nem jött össze. Hetven évig építettük a kommunizmust, most a kapitalizmust építjük. Azelőtt Marxhoz imádkoztunk, most a dollárhoz. Utat vesztettünk a történelemben. Amikor Csernobilra gondolunk, visszatérünk ide, ehhez a ponthoz: kik vagyunk?
193. oldal (Európa, 2016)
Mesterségesen gerjeszteni a vágyakat, hogy azok kielégülésén meggazdagodjanak – ez a kapitalizmus megbocsáthatatlan bűne.
49. oldal
Az az elmélet, hogy a kapitalizmus célja eredetileg az egyenlőség és az azonos lehetőségek biztosítása volt, becsületszóra kell elhinnünk, mert a történelem és a földhözragadt valóság nem ezt bizonyítja.
Egy amerikai tanulmány szerint az átlagember nézetei nem befolyásolják a közpolitikát, és nincsenek hatással a döntéshozatalra: tömegméreteket öltött a kiszolgáltatottság. „A polgárok akkor sem tudják érvényesíteni az érdekeiket, ha a többségük nem ért egyet a gazdasági elittel vagy a szakszervezeti érdekekkel – vonták le a cikk szerzői a következtetést, és még hozzátették –: általában olyankor sem történik semmi, amikor jelentős többség kívánja a politikai irányvonal változását.”
315. oldal
Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy 94% Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban
„A kommunizmus és a kapitalizmus között csupán egy különbség van: bár mindkét rendszerben seggbe rúgnak, a kommunizmusban tapsolnod kell utána, a kapitalizmusban azonban megengedik, hogy kiabálj.” Én kiabálni jöttem.
399. oldal
