kankalin növény
Idézetek
Virágének
Akármelyik virág, a hóvirág, az ibolya, az árvácska,
a nárcisz, a rózsa, a krókusz, a jácint, az orgona,
a liliom, a tulipán, a rozmaring, a kankalin, a kikerics,
a bársonyos tüdőfű, a békaszem, a boglárka,
a csillagvirág, a nefelejcs, a viola, a borbolya,
a gyöngyvirág, a muskátli, az atracél, a búzavirág,
a csatavirág, a gólyaorr, a harangvirág, a hortenzia,
a madárhúr, a nőszirom, a szívvirág, a cickafark,
a levendula, a mályvavirág, a petúnia, a szarkaláb,
a hajnalka, az aranyvessző, az őszirózsa, a krizantém és a többi,
ha leszakítod, lemetszed, eltéped, megeszed, eltiprod,
lerúgod, megrohasztod, kiszárítod, lekaszálod, akkor egy,
a te füled számára érzékelhetetlen hangfrekvencián felüvölt.
30. oldal
Pál Sándor Attila: Düvő 81% Dalok, énekek, balladák és táncok
Egy aranyló délutánon az összes diák kiment kankalint szedni. A tiszta, visszhangos szürkületben gazdag zsákmánnyal tértek haza, karjuk s kosaraik roskadoztak a virágok alatt.
– Úgy, de úgy sajnálom azokat, akik olyan helyen kénytelenek leélni az életüket, ahol soha nem nő kankalin – mondta Anne. – Diana szerint biztos valami szebb virágzik náluk, de a kankalinnál semmi sem lehet szebb, ugye Marilla? És Diana azt is mondta, hogy ha soha nem láttak még kankalint, akkor nem is hiányozhat nekik. Ennél nincs semmi szomorúbb. Egyszerűen tragikus lenne, Marilla, ha nem is tudnám, milyen a kankalin és ezért nem is hiányozna. Marilla, tudja, szerintem mik a kankalinok? A múlt nyáron meghalt virágok lelkei, s ez a mennyországuk.
187. oldal (Európa, 1994) - Egy kellemes ábrándozás csúfos kudarca
A napos, déli domboldalon már kinyitotta sok sárga ernyőjét a som, amikor Mókus Bence bácsi egy szép napon az odúablakon kinézett. Ó, mennyi szépet látott! A nedves ágakon ezernyi napsugárka táncolt! A parti füzeken sok kis bozontos barka bolyhosodott, mint megannyi icipici nyuszi farka! …
Kék ibolya és sárga kankalin virult a réten, meg a tavaszi vizek partjain. Vidáman hangicsáltak a hazatért madarak, s ahol a kis ösvény dombnak szaladt, ragyogó fénycsipkébe öltözött egy tüskés, vén bozót, mintha az erdő tündérkéi megnyitottak volna valami égi aranyzuhanyozót.
88. oldal, Mókus Péter kiskertje
És virágok is vannak az erdőben, ha nem is olyan pompásak talán, mint a kerti virágok, de annál édesebben illatozók; a jácint kora tavasszal hullámzó bíborával elborítja a hűs völgyeket és a pázsitos dombokat; a sárga kankalin apró csomókban fészkel a tölgyek bütykös gyökerei között; fényes boglárka is nő ott, kék veronikafű, lila és arany liliom. Szürke barka himbálódzik a mogyoróbokrokon, s a gyűszűvirág lehajtja fejét pettyes kamrácskái s a bennük vadászó méhek terhe alatt. A gesztenyefa fehér csillagos tornyocskákat ringat, s a galagonya a Szépség sápadt holdjait.
109. oldal - Az infánsnő születésnapja (Helikon, 2015)
Jaj, én úgy szeretem, ha valaminek neve van, még ha az egy muskátli is. A névtől olyanokká válnak, mint az emberek. Egyébként is, honnan tudjuk, nem sérti-e meg egy muskátli érzéseit, ha csak muskátlinak hívjuk, semmi másnak?
…
Én is kaptam kankalint, de megvetően visszautasítottam. Sajnos nem mondhatom meg, kitől, mert megesküdtem, hogy annak a személynek soha nem ejtem ki a nevét a számon.
A népköltészetben az ég kulcsának nevezik, mert a néphit szerint ez a növény nyitja meg a tavaszi égboltot. Egy erdélyi legenda allegóriájában Szent Péter elejtette a mennyország kapuit nyitó kulcsokat. Ezek leesve fölnyitották a földet a tavaszi kankalin számára. Kányádi Sándor melankolikus töprengése talán e kedves legendában gyökerezik:
Sárga kankalin
Fekete pohárban
sárga kankalin.
Sokasodnak
a halottaim.
Anyám volt az első
sárga kankalin.
Gyűlnek, egyre gyűlnek
a halottaim. -
Nem fér a pohárba
már a kankalin.
40-41. oldal, Kankalin