Kanin személy

– Ha nem vetted volna észre, az alacsony embereknek rövidebb a lábuk, tehát én hármat lépek, míg te egyet, úgyhogy ne szekálj!

76. oldal

Egy hosszú, kétélű kard volt, fekete fém nyéllel, úgy nézett ki, mint egy kereszt. Kanin egy kézzel tartotta a majdnem másfél méter hosszú kardot. A fegyver a nyelével együtt pár centiméterrel volt nagyobb, mint én.
– Kétkezes germán hosszúkard – mondta, majd átnyújtotta nekem. Elvettem tőle. – Talán kissé nagy neked.
– Úgy véled?

119. oldal

– Hol… hol vannak a ruháim? – kérdeztem. Megérintettem a kabát ujját, és meglepődtem, hogy mennyire vastag. Összevontam a szemöldököm, és felnéztem a vámpírra. – Te öltöztettél át?
– A ruháidat cafatokra tépték a veszettek, amikor megtámadtak – közölte a vámpír. Nem mozdult a helyéről. – Ezért kerestem neked új ruhát. A fekete szín a leghasznosabb számunkra, mert elrejti a vérfoltokat. Ne aggódj! – Mély hangja megnyugtató volt. – Nem láttam semmit.

81. oldal

– Hadd áruljam el az első és legfontosabb leckét, Allison Sekemoto: te egy szörnyeteg vagy!

87. oldal

– Ne irigyeld őket! – figyelmeztetett Kanin, mintha a gondolataimbam olvasna. – A belső városban élő emberek talán jobban öltözöttek és tápláltabbak, mint te voltál, de csak azért, mert hasznosak. Mit gondolsz, milyen sors vár rájuk, amikor a vámpírúr megunja őket vagy csalódik bennük?
– Gondolom, nem küldi őket nyugdíjba.

115. oldal

Vámpírok vagyunk, mondta Kanin az egyik utolsó esténken. Mindegy, honnan jöttünk, kik voltunk. Hercegek, urak, veszettek, mindannyian szörnyek vagyunk, kitaszítva az emberek közül. Soha nem fognak bennünk megbízni, soha nem fognak befogadni minket. Mindegy, hogy bujkálunk-e előlük vagy köztük járunk, mindig is szakadék lesz köztünk. Elátkozottak vagyunk, magányosak. Most még nem érted, de eljön majd az idő, amikor válaszúthoz érsz, és döntened kell, merre tovább. Démon leszel emberi arccal, vagy harcolsz a démon ellen az idők végezetéig, tudva, hogy a küzdelem mindörökké magányos lesz.

458. oldal

– (…) Ha nincs vesztenivalója, és ha csupán egy kicsit is nyerhet az ügyön, még a leggyávább ember is felbátorodik (…).

156. oldal

Visszatette, majd a felette lévő dobozból kiemelt egy láncról lógó, tüskés golyót. Nagyon veszélyesnek tűnt, de Kanin még csak egy pillantásra sem méltatta, hanem visszadobta a helyére.
– Az meg mi volt? – kérdeztem. Közelebb léptem, és lábujjhegyre álltam, hogy belelássak a dobozba, de a vállával arrébb tolt. – Ne már! Mi volt az a tüskés cucc, látni akarom!
– Neked nincs szükséged láncos buzogányra! – közölte olyan hangsúllyal, mintha legalábbis nem tudná, mik a terveim a fegyverrel.

119. oldal

75. oldal