Kanga személy

… Füles köhögött, és a torkát köszörülte, aztán elfogult hangon beszélni kezdett.

– Barátaim – mondta –, nagy… nagy öröm nekem… vagy inkább mondhatnám… nagy öröm volt a számomra… hogy megjelentetek az én estélyemen… Amit tettem, csak kötelességből tettem, nem számítok elismerésre, semmi sem volt az egész, szót sem érdemel. Ti mindnyájan – talán Kangát és Bagolyt és Nyuszit kivéve – ugyanezt tettétek volna az én helyemben. És Micimackót is kivéve. Megjegyzésem természetesen nem vonatkozik Malackára és Zsebibabára, mert hiszen ők még nagyon kicsinyek. Egyébként mindannyian ugyanazt tettétek volna. És egy pillanatra se gondoltam rá, s nem azért tettem, azért az aján… azért az elismerésért, amit Róbert Gida keresgél e pillanatban

– Zsebibaba, drágám – csillapította Kanga –, az anyukák mindig jót akarnak.

28. oldal

Itt van például Mackó – dohogott magában. – Mackónak alig van valami esze, mégse esik baja sohasem. Ostobaságokat csinál, s a végén minden jóra fordul. Vagy vegyük Bagolyt. Bagoly se az a valaki, akit direkt lángésznek lehetne mondani, de ő sokat tud, nagyon művelt. Ő tudná, mit kell tenni olyankor, mikor a víz elönti az embert. Vagy Nyuszi. Olvasottsága neki is csekély, de mindig feltalálja magát, olyan eredeti ötletei vannak. Hát Kanga? Nem túl okos, igazán nem lehet mondani, viszont annyira féltené Zsebibabát, hogy ijedtében biztosan eszébe jutna valami okos dolog, még csak gondolkodnia se kellene. Na és végre Füles. Füles olyan szerencsétlen és nyomorult minden tekintetben, hogy az ő sorsán keveset változtatna ez a kínos helyzet. Most már csak azt szeretném tudni, Róbert Gida vajon mit tenne az én helyemben.

104-105. oldal, Kilencedik fejezet - Amelyben Malackát kiönti az árvíz (Móra, 1975)

Így került Malacka a kozármislenyi közmunkaprogramba, Tigris így lett mosogató egy vegetáriánus étteremben Gárdonyban, feketén, Kanga néni vasúti jegypénztáros Zalaszentivánon, Bagoly karbantartó egy kisegítő iskolában, Nyuszi szobalány Bristolban, Füles skizofrén utas az 1-es villamoson.
Csak Kovács Mackó János maradt ki, mivel ő a többiek háta mögött már rég lepaktált az alvilági hatalom e züllött területi képviselőjével, Róberttel.

32. oldal, Krasznahorkai László (Helikon, 2017)

[…] Kanga Zsebibabát nevelte: – Idd meg előbb a tejecskédet, drágám, aztán beszélj. – És Zsebibaba ivott egy kortyot, és kotyogni kezdett, hogy ő inni is tud meg beszélni is egyszerre – amiből az lett, hogy prüszkölni és krákogni kezdett, a hátát kellett csapkodni és dörgölni.

131. oldal (Móra, 1998)

Míg a diákok számára szünet volt, a tanári kar összegyűlt, hogy megbeszélje, miért nincs fegyelem a tanórán.
– A csíkosok miatt – borongott Füles, és kirázott egy molylepkét a talárjából, amelyet a melegre való tekintettel levetett.
– Mindegyik miatt – mozgatta az orrát Nyuszi. – Komolyan mondom, Zsebibaba feltűnően neveletlen!
Kanga baljós pillantással mérte végig.
– És ezzel egész pontosan mit akarsz mondani, Nyuszi?
Bagoly krákogott.
– A helyzet komolysága indokolja, megköveteli, sugallja, prognosztizálja, implikálja és koncipiálja, hogy… – egy pillanatra elhallgatott,és úgy festett, mint aki elfelejtette, mit is akart mondani. – Arról van szó, hogy itt Róbert Gidára van szükség! – fejezte be, ügyesen elvarrva az elfelejtett fonalat.
Vilma azonban hallani sem akart erről.
– Butaság! – horkant fel. – Ő csak ebéd után várható. Ezt én is el tudom intézni.

89-90. oldal, Hetedik fejezet - Amelyben Vilma akadémiát alapít, és valamit mindenki megtanul (Móra, 2009)