Kán személy

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia

Idézetek

Nita_Könyvgalaxis>!

Az, akinek elég bátorsága és türelme van ahhoz, hogy egész életében a sötétségbe nézzen, elsőként fogja meglátni benne a fény felvillanását.

420. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kán
2 hozzászólás
sentimentalfrappe P>!

– […] Nálam most este van, nálad reggel, és akkor mi van? Az olyanok, mint ti, amikor utaztok, olyan féltő gonddal őrzitek az óráitokat, ahogy az ősemberek óvták a pislákoló parazsat az égetett cserépedényekben, remélve, hogy tüzet éleszthetnek belőle. De vannak mások is: akik elvesztették, vagy talán kidobták a maguk parazsát. Hisz tudod, a metróban lényegében mindig éjszaka van, ezért az időnek itt nincs értelme, ha egyszer pontosan nem lehet követni. Verd szét az órádat, és meg fogod látni, mivé válik az idő, ez nagyon érdekes. Megváltozik, és többé nem ismersz rá.

109. oldal, 6. fejezet - Az erősebb jogán

Kapcsolódó szócikkek: Kán
5 hozzászólás
spinakker>!

“Ez egy sakálfalka. Arra gyűltek össze, hogy széttépjenek bennünket. És szét is téptek volna. De egyet nem vettek számításba. Azt, hogy ők sakálok, én meg farkas vagyok.”

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kán · sakál
eduscho89>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A tűznek, amelyhez az ismeretlen Artyomot vezette, láthatóan erősebb fénye volt a többinél, és távol volt a peron központjától.
– Egyszer még porig ég ez az állomás – gondolkodott hangosan Artyom, miközben csüggedten végignézett a csarnokon.
– Négyszázhúsz nap múlva – közölte nyugodtan útitársa.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Artyom · Kán · metróállomás · Szuharjovszkaja
Pitypang2003>!

Nos, Artyom, látszólag egy olyan állomásról jössz, ahol az órák jól járnak, ahol tisztelettel bánnak velük, ahol az emberek a saját óráikat a vörös számokhoz igazítják az alagút bejárata fölött. Nálatok van egy idő mindenki számára, pontosan úgy, ahogyan fény is. Itt ez fordítva van, senki sem törődik a másikkal. Senki sem törődik azzal, hogy azokat, akik idesodródtak, fénnyel lássák el. Csak próbáld meg ezzel kapcsolatban megkérdezni a többieket – abszurd ötletnek fogják tartani. Mindenkinek, akinek fényre van szüksége, hoznia kell magával. És pontosan ugyan így működik az idő is: akinek időre van szüksége, mert fél a káosztól, magával hozza a saját idejét. Mindenkinek megvan itt a sajátja, és mindenkié más, attól függően, ki mikor vesztette el az időérzékét. Mindenkinek igaza van. Mindenki a saját idejében hisz és a szerint állítja be a ritmusát is. Nálam most este van, nálad reggel – na és? Az olyanok, mint te olyan biztonságban próbálják tartani az órájukat, mint ahogyan az ősemberek egy izzó széndarabot tartottak egy kormos koponyában, hogy abból majd egyszer megint tüzet tudjanak kicsiholni. De vannak olyanok is, akik elhagyták vagy eldobták a saját széndarabjukat. A metróban, ahogyan azt nyilván ne is tudod, mindig éjszaka van és éppen ezért az időnek nincs értelme, ha az ember nem követi azt pontosan. Törd össze az órádat, és látni fogod, ahogyan az idő átváltozik. Egy igazán érdekes megfigyelés. Addig változik, ameddig már fel sem ismered. Már nincs szétdarabolva, órákra, percekre és másodpercekre szabdalva. Az idő olyan, mint a higany: amint megpróbálod kicsi darabokra vágni, pillanatok leforgása alatt ismét összenő, megint teljes és alaktalan lesz. Az emberek megszelídítették, hozzáláncolták zseb- és stopperóráikhoz, és azok számára, akik még mindig láncokon tartják az időt, ugyan úgy telik. De csak engedd el és figyeld csak meg te magad: mindenki számára máshogyan telik. Egyeseknek lassan és makacsul, és elszívott cigarettákban és lélegzetvételekben számolják. Másoknak viszont gyorsan tovarohan, és a mértékegység számukra a megélt emberélet. Azt gondolod, most reggel van? Van egy bizonyos valószínűsége annak, hogy igazad van. Mondjuk azt, hogy huszonöt százalék. Ennek ellenére ennek a reggelnek semmiféle jelentősége sincsen, mert az ott van, a felszínen, ahol már nincs élet. Legalább is nem emberi élet. Van annak, ami odafent lejátszódik, bármi jelentősége azok számára, akik soha sincsenek ott? Nem. Ezért köszöntelek én téged úgy, hogy „jó estét”, te pedig, ha szeretnél, nyugodtan visszaköszönhetsz úgy, hogy „jó reggelt”.
(szabad fordítás)

182.-183. oldal, 6. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Artyom · Kán · Szuharjovszkaja
Földi_Olinda>!

– De hát ezek nem sakálok – szedte össze végre a bátorságát Artyom, hogy ellentmondjon, egyszeriben megérezve, hogy valóban Dzsingisz kán reinkarnációjával van dolga. – Ezek emberek!
– És mit óhajtasz tenni? – hárította Kán. – Elkorcsosultunk. Gyógyászatunk a sakálok szintjén van. És az emberségünk nemkülönben.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Artyom · Kán
eduscho89>!

…ezt a helyet fekete lyuknak hívom… Te sohasem láttad a csillagokat, igaz? Azt mondod, hogy egyszer láttad? És tudsz valamit az űrről? Szóval az elpusztuló csillag változhat ilyen lyukká: miután kialszik, a saját leírhatatlanul hatalmas gravitációjának hatására felfalja saját magát, s miközben a felszínéről beszippantja az anyagot a saját magjához, egy re kisebb méretű, de egyre sűrűbb és nehezebb lesz. És minél sűrűbbé válik, annál inkább növekszik a tömegvonzása. Ez visszafordíthatatlan folyamat, és hasonló a lavinához: a tömegvonzás erősödésével az egyre növekvő anyagmennyiség is egyre gyorsabban és gyorsabban közelít ennek a monstrumnak a középpontja felé. Egy bizonyos stádiumban az ereje olyan hatalmas lesz, hogy magába szippanthatja a szomszédait, minden anyagot, ami csak a hatókörén belül található, és a végén már a fényhullámokat is. Gigászi ereje lehetővé teszi, hogy elnyelje más napok sugarait, és a körülötte lévő tér halott lesz és fekete – semmi sem szakadhat ki többé belőle, ami egyszer a birtokába került. Ez a sötétség csillaga, a fekete nap, amely maga körül csak hideget és sötétséget áraszt.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kán