kalóz személy
Idézetek
Az éjszaka minden egyes perce egy lépéssel közelebb taszított a halálomhoz, és a lehetőségeim egyre jobban szűkültek. Egyre tisztábban láttam, hogy mit kell tennem, bár biztos voltam benne, hogy esélyem sincs rá, hogy véghez tudjam vinni. Így vagy úgy, de szembe kellett néznem a kalózokkal.
48. oldal, 5. fejezet (Könyvmolyképző. 2015)
[…] a kalóz Dionides egyetlen szál gályáján hosszú időn át fosztogatta, és foglyul ejtette a tengeren járó embereket. Egyszer azután Nagy Sándor parancsára sok hajó indult fölkutatására; végül is elfogták, Nagy Sándor elé vezették, aki megkérdezte tőle:
– Miért veszélyezteted a tengert?
– Hát te a földkerekséget? – vágta az vissza. – Csak mert én egyetlen gályámmal teszem, rablónak hívnak; neked viszont, aki a világot hajóid százaival igázod le, nagy uralkodó a neved. Ám ha az én sorsom kegyesebb lenne irántam, megjavulnék; te ezzel szemben mentül szerencsésebb, annál gonoszabb is vagy!
180. oldal, Nagy Sándor és a kalóz Dionides (Magyar Könyvklub, 2001)
Gesta Romanorum 74% Középkori elbeszélések
A mozdulat váratlanul érte a kapitányt, és elvesztette az egyensúlyát. Ezio elgáncsolta, és fejjel lefelé behajította az alsó hajótérben lévő víztartályba.
– Segítség, effendi! Nem tudok úszni! – bugyborékolta a kapitány, amikor felbukkant.
– Hát akkor ideje megtanulni – vetette oda neki Ezio, miközben hátrafordult, hogy odasózzon két másik kalóznak, akik már majdnem odaértek hozzá.
28. oldal
Kiskartácsnak egy nagy fregatt kellett, elrejtett kincsek, meg rikoltozás, meg egy faláb. Úgyhogy nem habozott, fogta magát, a papagájt, hiába ellenkezett, a hóna alá csapta, és elrohant a könyvtárba.
6. oldal
Adamik Zsolt: Ördögbőr grófja 85% Rettentő kalózmesék
Nico egy pillanatra visszavedlett kisfiúvá. Legszívesebben felrikkantott volna: De király! Már azelőtt odavolt a kalózokért, hogy megismerkedett volna a Mitomágiával. Valószínűleg Percybe, a tengeristen fiába is ezért esett bele.
273. oldal, XXIX. Nico
De akadnak ennél is furcsább dolgok: szőke hajú, hosszú, vékony kezű nőkről készült kis szobrok, amelyek halott szemekkel bámulnak előre. Aztán egy másik szobor: egy kövér öregember, fehér szakállal és piros ruhában. Úgy néz ki, mint egy kalóz, mert csak a kalózok húznak magukra egyszínű ruhát, de az alján lévő felirat szerint ez egy „Éneklő Mikulás”. Bár ettől lehet, hogy mégiscsak kalóz volt, aki szívesen énekelt, miközben áldozatait darabolta.
41. oldal, 4. fejezet - Hallgatózás (Agave Könyvek, 2009)
– Ohó – szólalt meg kissé tanácstalanul a kapitány. – Ugyan ki akar meglátogatni bennünket? Szerintem nem lehet más, csak Télapó, hiszen ma már Szenteste napja van!
– Kicsoda? – mondta Simi. – A Télapó?
– Hát persze, ajándékokat visz a jó gyerekeknek. Te sose voltál jó gyerek? Biztos, hogy nem, különben nem csaptál volna fel kalóznak.
72-73. oldal, Pán Péter és Télapó elrablása
[…] útban hazafelé, Pharmakussza szigete közelében kalózok fogságába esett, akik akkoriban valóságos hajóhaddal és számtalan kisebb bárkával uralkodtak a tengeren.
A kalózok először húsz talentum váltságdíjat követeltek Caesartól, mire ő jót nevetett, és azt mondta, nyilván nem tudják, kit ejtettek foglyul, majd önként felajánlott nekik ötven talentumot. Kísérete tagjai közül kit az egyik, kit a másik városba küldött, hogy szedjék össze a váltságdíjat, maga pedig egyetlen kísérővel és két szolgával ott maradt a vérszomjas kilikiai tengeri rablók között. Olyan fölényesen bánt velük, hogy amikor aludni kívánt, csak megüzente nekik szolgájával, hogy maradjanak csendben. Harmincnyolc napon át a legnagyobb nyugalommal vett részt minden játékukban és szórakozásukban, mintha nem is foglyuk lett volna, hanem a kalózok az ő testőrei. Közben költeményeket, szónoki beszédgyakorlatokat írt, és felolvasta nekik. Mikor kalózhallgatósága nem csodálta meg eléggé műveit, szemtől szemben műveletlen barbároknak nevezte őket, és gyakran fenyegetőzött nevetve, hogy valamennyiüket felakasztatja.
Nagyon megtetszett ez a kalózoknak, akik azt gondolták, azért beszél így, mert őszinte jellemű s még igen fiatal ember. Nemsokára megérkezett a váltságdíj Milétoszból, és mihelyt Caesar átadta a kalózoknak, elengedték. Ő azonban nyomban felfegyverzett jó néhány hajót, és ugyancsak Milétoszból elindult a kalózok ellen. Rájuk is talált a sziget közelében, és majdnem valamennyiüket foglyul ejtette. A náluk talált pénzt és rablott holmit hadizsákmányként elvette, és Pergamonban börtönbe záratta őket. Utána személyesen kereste fel Iuncust, Asia provincia kormányzóját, és azt kívánta tőle, hogy mint tartományi praetor gondoskodjék az elfogott kalózok megbüntetéséről. De a kormányzót csak a kalózok nem csekély kincse érdekelte, és egyre azt hajtogatta, hogy majd kivizsgálja az ügyet. Caesar nem törődött többet a dologgal, hanem Pergamonba ment, a foglyokat kihozatta a börtönből, és mindnyájukat keresztre feszíttette, ahogyan előre megmondta nekik; pedig ők azt hitték, Caesar csak tréfálkozik.
603-604. oldal, Első kötet, Iulius Caesar (Osiris, 2005)