Kale személy

– Ostobaság lenne azt gondolnod, hogy legyőzheted Dezt. Engem meg… hát, az vicces lenne.

– Itt vagyok én, hogy megvédjem.
– És ki védi meg tőled? Vagy már rájöttél, hogy simogathatsz kiskutyákat anélkül, hogy kinyírnád őket?

Kale volt az egyetlen ember ezen a földön, aki több cukrot evett, mint én. Mindenre tett belőle. Néhány héttel ezelőtt megláttam, hogy még a pirítóst is megszórta vele.

– Az emberek azért jönnek ide, hogy féljenek.
– Miért akar bárki is félni?
[…]
– Értem, hogy jó móka körbe-körbe utazni, meg apró műanyag golyók közt ugrálni. De most azt mondod, hogy jó móka félni?
Kiernan átvette a szót.
– Na jó. Nem úgy értem, hogy megrémülni vagy rettegni, csak azt játszani.
– Szóval az emberek azért jönnek ide, hogy eljátsszák, hogy félnek? – Kezdett megfájdulni a fejem.
Kiernan sóhajtott.
– Úgy látszik, nem jól magyarázom.
– Talán tényleg nem. De lehet, hogy csak ostobaság.

15.

27.

– Jézusom!
– Ami azt illeti, elég mulatságos volt. Neked is tetszett volna. Jade-et küldték rá – nyilvánvaló okokból. A srác totál kiakadt. Meg akarta fojtani.
– Hát persze. Mindig lemaradok a legjobb részekről. És meghalt? – Biztos voltam benne, hogy észreveszi a hangomban a reménykedő tónust.
Elfintorodott.
– Legyőzhetetlen, ha elfelejtetted volna.

– A közelben kell lennie.
Megráztam a fejem, és hátráltam egy kicsit.
– Rosszindulatú lennék, ha azt mondanám, hagyjuk itt?
Szája szélén apró mosoly jelent meg.
– Ilyet csak egy rossz ember tenne.
– Attól függ, honnan nézzük.

– Valami nincs rendben.
– Hűha! – sziszegett Alex. – Erre teljesen egyedül jöttél rá?

– Hatosok vagytok?
Dez elrántotta a kezét és talpra ugrott. Én ugyanazt tettem, feszülten és harcra készen. Az öregasszony a szemét forgatta:
– Üljetek le! Mi testvérek vagyunk.
Viccel?
– Dehogy vagyunk! Először is maga túl öreg ahhoz, hogy…
Dez elmosolyodott.
– Úgy érti, hogy ő is Hatos, Kale.