Kalapos személy
Idézetek




– Virág? – fordultam felé, hátha az ő ötlete ad valamiféle ihletet.
– Ijj, szörnyen sokat filóztam. De megvan! – vigyorgott.
– És el is mondod, vagy érjük be annyival, hogy idiótán örülsz neki? – fonta össze a karját Kinga. Virág nagyokat pislogva nézett rá, végül megértette, hogy Kinga ezzel mit akar mondani, és csillogó szemmel nézett ránk.
– A Bolond Kalaposnak az Alice Csodaországbanból!
– Az egy férfi karakter – forgatta a szemét Kinga, én meg közben azon töprengtem, hogy mi az, hogy „csodaországbanból?” ☺
119. oldal, Február 8., kedd (Ciceró, 2012)




– Boldogságomban hangosan dobolok. Bánatomban üvegként török. Ha egyszer ellopnak, többé vissza nem kerülök. Mi vagyok?
Cath hosszasan gondolkodott, mielőtt megkockáztatta a választ.
– A szív?
Cilidrián tekintete felcsillant.
– Milyen élesen vág az esze, Pinkerton kisasszony!
– Nagyon jó találós kérdés – felelte Cath – , de nem lenne pontosabb azt mondani, hogy „ha egyszer odaadnak, többé vissza nem kerülök” ?
– Ezzel azt sugallnánk, hogy szántszándékkal ajándékozzuk a szívünket valaki másnak, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így van.
202. oldal




– Jaj, de fura egy óra – mondotta. – A napokat mutatja, de a perceket meg az órákat nem.
– Hát aztán – okoskodott a Kalapos –, a te órád talán mutatja az éveket ?
Hetedik fejezet Bolondok uzsonnája




– Halványan rémlik egy kiváló kalapos, sok-sok évvel ezelőtt árulta a remekműveit, amikor még gyerek voltam. Anyám rendszeresen vásárolt nálam. Vajon mi lett vele?
– Megőrült – vágta rá Cilindrián szinte azonnal. – Aztán öngyilkos lett. Az egyik szerszámával szúrta le magát.
Cath hátrafordult, hogy tátott szájjal Cilindriánra meredhessen.
A Kalapos őt figyelte, de az arcáról semmit sem lehetett leolvasni.
– Hát nem hallotta még a mondást, hogy „bolond, mint egy kalapos”?
276-277. oldal




– Egy kissé azért önző dolog – szakította félbe Cilindrián –, ha valaki egyre csak másoktól várja a szórakoztatást, de ő maga semmit sem nyújt cserébe.
207. oldal, 19. fejezet




– Hát nem sajnálják az időt ilyen ostobaságokra pazarolni – méltatlankodott. – Olyan találós kérdést tesznek föl, amelyikre nincs is válasz.
– Miért sajnálnók az Időt? – ellenkezett a Kalapos. – Hiszen az Idő nem beteg.
– Nem értem – jegyezte meg Alice.
– Hát persze hogy nem érted – vágott szavába a Kalapos megvető fejmozdulattal. – Mert hiszen te biztosan nem beszélgettél még az Idővel nekem pedig jó barátom.