kalap tárgy
Idézetek
Magnus vidáman pillantott Claryre. – Meglepődtem, amikor reggel megkaptam Sebastian üzenetét – mondta. – Nem kevesebb állt benne, mint hogy neked tesz szívességet. Hogy sikerült összefutnod vele?
– Lightwoodék valami barátjának az unokatestvére. Rendes srác, nyugi.
– Rendes, hah! Meseszép! – Magnus álmatagon pillantott a fiú felé. – Itt hagyhatnád. Kalapokat akasztanék rá, meg ilyesmi.
– Nem. Nem kaphatod meg.
– Miért nem? Neked tetszik? – csillant fel Magnus szeme. – Úgy látom, te tetszel neki. Láttam, hogy úgy nyúlt a kezed után, mint egy mókus, amikor a mogyoróra veti magát.
160-161. oldal
Egy népszerű régebbi vicc jól érzékelteti a magyarok viszonyát tragikus történelmük iránt:
Bemegy egy magyar egy New York-i kalapüzletbe. Kalapot szeretne venni, de nincs elegendő dollárja, ezért megkérdezi, fizethet-e forintban.
– Még sosem láttam magyar forintot – mondja a boltos. – Mutassa! – A magyar előkotor egy papír tízforintost.
– Ki ez a fickó? – kérdi a boltos.
– Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő. Egyike volt a márciusi ifjaknak, akik kirobbantották az 1848-49-es szabadságharcot. A segesvári csatamezőn esett el, amikor az osztrákok és az oroszok leverték a függetlenségi harcot.
– Istenem, micsoda szörnyűség… Na és ki ez itt a húszforintoson?
– Ő Dózsa György, aki egy parasztlázadás élére állt a 16. században. A lázadást leverték, Dózsát kivégezték, izzó trónon megégették…
– Na jó, jó. És ki van az ötvenesen?
– Rákóczi Ferenc, egy másik sikertelen függetlenségi harc vezére. Törökországi száműzetésben kellett leélnie az életét.
– Gondolhattam volna… És a százason?
– Ő Kossuth Lajos, az 1848-49-es szabadságharc vezéralakja. A háború leverése után menekülnie kellett…
– Jól van, drága barátom – vág a szavába a boltos –, fogja, itt a kalap ingyen, vigye csak.
– […] Ismertem egyszer egy fiút, aki alig lehetett idősebb nálad. A társam akart lenni a kalandjaimban […] Végül, hosszú idő után bebizonyította rátermettségét, és társak lettünk.
– És következett a rengeteg izgalmas kaland?
– […] A legelső közös ügyünk során meghalt. […]
– Nem úgy terveztem, hogy mostanában meghalok. Egyébként is rendelkezem valamivel, amivel ő nem.
– Éspedig?
– A kalapoddal. Vigyél magaddal, vagy ugrálni fogok rajta.
49-50. oldal, 4. fejezet - A titkos háború (Ulpius-ház, 2007)
Nagypapa öreg zöld kalapja évek óta az előszobai fogason lógott. Szeretett itt pihenni, unalmában olykor elbóbiskolt, s a régi szép időkről álmodott. A bejárati ajtón beözönlő vendégek csevegése vetett véget ezeknek a varázslatos álmoknak.
Nagypapa fiatalkorában még a sarki fűszeresig sem ment Zöld Kalapúr nélkül.
30. oldal, Kalapúr
[…] 1831-ben a nádor Békés és Csongrád vármegyék egész területén felállította a statáriumot, és ahhoz, hogy a lovasbetyárt felhúzzák az első szomorú körtefára, és a kötélen lógva a varjú vájja ki a szemét, elég volt egy széles karimájú kalap, mert minden betyár kívülről fújta a regulát: „A betyárkodásra és elfásulásra ingerlő, nagykarimájú és hat hüvelyket felülhaladó kalapoknak nemcsak hordása, de árulása is tilos e két vármegyében”, minden csárda falára ki volt szegezve ez a hirdetmény, de ez csak olaj volt a tűzre, mert a pusztában egyre több széles karimájú kalap ingerelte a legényeket elfásulásra, és a Kotolár kapitány hiába nyargalászott ide és oda, nappal és éjjel szüntelenül a pusztán, mert a betyár úgy terjedt az Alföldön, mint nyár végén a kolera.
75. oldal
[…] Varga, aki az osztályukból kimaradt az idénre, és aki helyére Gina került, egyszer kiszerelte a latintanár, Kőnig kalapjából a monogramot, és a nagy „K” betűt becsíptette azokkal a kis fémlábakkal vagy mikkel, amelyekkel az ilyen betűt rögzítik, a kötényébe. Persze észrevették, mert itt mindent észrevesznek, pedig a hóna alá rakta a monogramot, és mikor előszedték miatta, hogy miféle betűt őrizget a hóna alatt, azt mondta, hogy Kálvin emlékére viseli, és akkor az igazgató szónokolni kezdett, hogy a vallásalapító Kálvin puritánsága nem tűri, hogy ilyen ostoba és feltűnő módon hódoljanak az emlékének, tessék azonnal levenni a „K” betűt! Mindez egy ebéd után történt az ebédlőben, és az egész intézet tudta, hogy a „K” nem Kálvint, hanem Kalmár Pétert jelenti, és majd' megfúltak a visszafojtott nevetéstől, Varga Edit meg csak nézett Kalmárra, egészen mereven nézett rá, és Kalmár egy egész cseppet elmosolyodott, mert persze ő teljesen tisztában volt a helyzettel.
Terrárium és árulás
Wayne ruganyos léptekkel felszökellt a Negyedik nyolcad tisztviselőségének irodájába vezető lépcsőn. A füle majd’ megsült a fejfedő alatt. Miért hordtak a tisztik ilyen kényelmetlen kalapot? Talán éppen ezért zsörtölődtek egyfolytában – járták a várost, kötözködtek a jóravaló polgárokkal. Még csak néhány hete érkezett Elendelbe, de máris tudta, miben áll a munkájuk.
A rossz kalap az oka. Egy rossz kalap képes az embert kifordítani önmagából.