kaláka fogalom

[…] Nincs meg az emberekben az a szeretet, s nincs meg az a közösség. Mindenki le van foglalva. Ha elmegy az ember, s valahol kacag vagy viccet mond, akkor azt mán lenézik, na ez ilyen, na ez olyan. Valahogy az emberekből ki van zárva az a régi szép szokás. Nem úgy van, mint ezelőtt. Ezelőtt nem tudom, hogy több vót-e az idő, jobban be tudtuk osztani, vagy nem vótunk úgy lekötve munkával, összegyűltünk egyik nap az egyikhez ilyen kalákára, másik nap a másikhoz olyanra, jó ebédeket főztünk, de ez ma nincs meg.

Berekméri Gyuláné Bálint Anna, Gernyeszeg, sz. 1925 - 353-354. oldal (Kriterion, 1980)

Még mielőtt belepistul,
Jön az egér, meg a kisnyúl.
Pénteken a salátát
Kalákában kapálják.

    A kalákások ahogy jöttek haza zabaratásból a mezőről, énekeltek. Addig, amíg a faluba beértek, s a falu közt es. Kellett énekeljenek. A cigány ott vót, a muzsikás muzsikált. A faluszélnél várták, futtak bé a patakba, s a vizet rejik. Mindenkit, aki egyszer énekelt, locsoltak.

Gáspár Tamás, Gyergyószárhegy, sz. 1911 - 66. oldal (Kriterion, 1980)