kakukk állat
Idézetek
Kányádi Sándor: Somvirággal, kakukkfűvel
Somvirág, somvirág,
aranysárga a világ.
Kakukkfű, kakukkszó,
kirándulni volna jó:
fűzfasípot faragni,
fűzfalóval lovazni,
árkon-bokron átal,
háton hátizsákkal,
menni, mendegélni,
este hazatérni:
fűzfalovam kocogva,
fűzfasípom tutogva,
somvirággal, kakukkfűvel,
kakukkszóval, tele szívvel.
81. oldal · Kányádi Sándor
Kovács Mária (szerk.): Szeret engem a világ Versek mondogatásra óvodásoknak, kisiskolásoknak
Alszik a szél, föl se kelt,
olyan kedve van ma,
a vihar is lehevert,
a szél öreganyja.
Alszik az egész család,
nem fut a szellő sem –
mitől csörren hát az ág,
levél mitől zörren?
Nem egyébtől, két madár
röpül éppen erre,
az egyik a hársra száll,
a másik a cserre.
Jó a hárs is, a cser is
a fáradt madárnak,
azon is, meg ezen is
pihenőt találnak.
Éppen arra jártam én,
fák alatt megállva,
hallgatóztam, vártam én:
fütyül-e madárka?
Megértettem a szavuk,
ha „csúrr” volt, ha „csírr” volt,
tanum reá a kakukk,
szóról szóra igy volt:
– Honnét, szomszéd?
– Ahol voltam, onnét!
– Mit evett?
– Eleget!
– Mi jót?
– Hernyót!
– Hány volt?
– Egy volt!
– És még?!
– Kukacot!
– Mennyit?
– Hatot!
– Hát még?
– Legyet!
– Hányat?
– Hetet!
– Mást még?
– Pondrót!
– Sok volt?
– Nyolc volt!
– Jó volt?
– Jó volt!
Hallgattam volna tovább
ezt a párbeszédet,
de hirtelen akkorát
fújt a szél! fölébredt!
A vihar is vele kelt
s húga is, a szellő –
ezer levél útra kelt,
szinte szállt az erdő!
Az égen egy felleg állt,
dézsa a kezében
s mint aki csak erre várt,
ránk öntötte éppen!
Megáztak a madarak,
megázott a szél is,
szedhettem a lábamat,
bőrig áztam én is!
Alszik a szél - 33-34.o.
Zelk Zoltán: Alszik a szél Gyermekversek és mesék
A boszorkányok szombatján maga az ördög is megjelent néha kecske alakjában, a boszorkányokat pedig macskák, baglyok, denevérek és kakukkok kísérték, mivel ezek az állatok voltak valaha szentek Freya szemében.
90. oldal
Ruth Edna Kelly: Halloween Mindenszentek könyve
Végül elérkezett a monszun vége. A levelekről lassan már nem csöpögött tovább a víz, és a párás levegőben hunyorogva előbukkant a nap is. Tétova madárfütty hangzott fel, aztán még egy, és még egy, és nem telt bele sok idő, az esőpuhította meleg levegő megtelt madárdallal. Ökörszemek, fülemülék, kakukkok, pintyek és poszáták röpködtek fáról fára, súrolták röptükben a rózsabokrokat, és mindnek dal feszítette a begyét. A tornácokon, ablakpárkányokon titokzatos módon újra feltűntek a macskák, és doromboltak a napsütésben.
249. oldal
A kakukk azért rakja idegen fészekbe tojásait (minden fészekbe csak egyet), mert egy kakukkpár a hat-hét kakukkfit nem tudná élelmezni és felnevelni, és megszűnne a kakukkok derék nemzetsége, amitől aztán sírva fakadhatna az ember. Persze nem azért, mert ezek után nem tudnánk meg, hogy kedvesünk meddig él – mert az a végén többnyire kiderül –, hanem azért, mert az erdőt és gyümölcsöst megennék azok a szőrös hernyók, amelyeknek pusztítására egyedül a kakukk és csak a kakukk rendeltetett.
És: igaz ugyan, hogy egy kis kakukk felnevelése három-négy kismadár pusztulását jelenti, de az az egy kakukk húsz kismadár helyett dolgozik az igazi, nagykönyvben való előírás szerint, és éppen azokat az ujjnyi, szőrös, lucskos, förtelmes férgeket pusztítja, amelyektől minden más madár undorral és ijedten fordul el.
Ne bántsuk hát a kakukkot még gondolatban se, és nem higgyünk rosszat felőle.
Mindent úgy tesz, ahogyan tennie kell; az ő törvénye maga a Törvény, s ez a törvény maga az Élet.
41-42. oldal, Kakukkmadár
A viskó kicsi volt, roskatag és olyan díszes, mint a matyóhímzés. Széltoló úgy vélte, hogy valami őrült faragómester eshetett neki és ki is élte rajta az összes elmebaját, mielőtt elrángatták volna. Minden ajtó, minden ablaktábla zsúfolva volt fából kifaragott szőlőfürtök és félhold-alakú kivágások tömkelegével, és a falak minden négyzethüvelykjét járványszerűen elburjánzott fenyőtobozberakás borította. Félig-meddig arra számított, hogy valamelyik felső ablakból előbb vagy utóbb elő fog pattanni egy óriási kakukk.
38. oldal
Kakukkoló
Mikor férjhez ment a könnyűvérű kakukk,
azt akarta, legyen szép kis lakuk,
és tojásaikat is költsék ki maguk.
Ültek is rajt', míg elzsibbadt a faruk,
ki is kelt egy tucat – Szent Habakuk –
szarka.
Kakukkoló
Romhányi József: Rímhányó 95% Ez opusz? / Ifjonczi versek
Éjszaka szentjánosbogarak világítanak a teraszokon, a puha, kék hajnalokon kakukk szól. (Szerintem nem azt mondja, hogy „kakukk”, hanem azt, hogy „hukuu”.) A szép tollú búbos bankának semmi dolga, csak szemezget a fűben. Hosszúak a nappalok. Itt a madarakat hallgatjuk, nem a telefoncsörgést.
276. oldal
