Kaidan Rowe személy
1 hozzászólásIdézetek
– Végre az enyém vagy, Anna! És minden egyes perc, amit együtt tölthetünk, nem remél áldást a számomra.
263. oldal
Mégis Kaidan üres, üveges tekintete volt, ami megsajdította a szívemet. A másodperc tört része volt csupán, amíg visszanézett rám. Valami összeroppanhatott benne attól, hogy odafönt látott a színpadon.
432. oldal
-Kicsi Ann- szólt még utánam.
Hátrafordultam, de majd a szívem szakadt meg, olyan szomorúság ült az arcán.Karját keresztbe fonva állt ott.
– Ne változz meg nagyon!..
… Mindeközben semmi másra nem tudtam gondolni, mint annak a srácnak az üres tekintetére, aki mindörökre elveszett számomra.
– Helló – rebegtem elfogódva, mert még így, a távolból is lányos pirulásra késztetett. Alig tudtam levenni szemem a mellkasáról és arról, ami kilátszott feszes hasizmaiból. – Ugye, nem vagy anyaszült meztelen?
– Felálljak? – szaladt magasba a szemöldöke.
– Ez komoly? – kerekedett el a szemem. – Tényleg pucér vagy?
– Most zuhanyoztam, aranyom – vigyorodott el a megbánás legcsekélyebb jele nélkül.
Ugyan már, gondoltam, csak ugrat.
– Bebizonyíthatom – folytatta. – Biztonságos szórakozás – kacsintott hozzá, amitől nyakig elpirultam. A zárt ajtó felé pislogtam. Kaidan felnevetett. – Látom, komolyan fontolóra vetted.
18. oldal
A hajnal fél ötös ébresztő úgy szar, ahogy van.
138. oldal
Nyeltem egyet, mert soha még ilyennek nem láttam. Mind a ketten tök mások voltak: féltékenyek, paranoidok, szakállasok. Ijesztő volt.