Kaidan Rowe személy
1 hozzászólásIdézetek
Csókok sora követte egymást… egy, kettő, hátom csók… csak ezután váltunk szét ismét.
– Mindig ilyen sokáig kéretik magukat a csajok? – kérdezte. – Totál kivagyok.
141. oldal
A világot járni szövetségeseket keresve az óriások között és az alávaló hercegek ellenében kismiska volt ahhoz képest, hogy jó kislánynak kellett maradnom Kaidan Rowe karjaiban.
Isten adjon erőt mindehhez.
– Hát nem láttad, hogy néz a lányomra?
Apám Pattihez intézte a szavait, de rám nézett.
– Igen, és azt is láttam, Anna hogyan néz a fiúra. Őszintén szólva az a meglátásom, hogy szükségük van egymásra.
– Úgy van szükségük egymásra, ahogyan a puskagolyónak a céltáblára. Higgy nekem! Épp elég óriáskölyköt láttam meghalni, akinek a szerelem elvette az eszét, és akadályozta a munkában.
– Nos, ne aggódj, nem vagyunk szerelmesek egymásba! – szóltam közbe. – Kaidan nem úgy néz rám.
Apám felsóhajtott.
– Valamit csak érez, mert nagyon nehezen tűri, ha az a másik srác körülötted sündörög.
323. oldal
– Na, jó – mondta végül. – El kellett volna hitetnem veled, hogy szeretlek.
253. oldal
Az emberek azonban természetüknél fogva önközpontú lények; azt hallják meg, amit meg akarnak hallani.
167. oldal