Kai személy

– Én megismerem a fajtámat, és biztosan tudom, hogy egy közülük odakint van, e város falai között – mutatott az erkély felé. – Azt akarom, hogy találják meg, és hozzák a színem elé!
– Rendben – mondta Kai. – Mi sem egyszerűbb ennél egy két és fél milliós városban. Mindjárt megkeresem a speciális holdlakókeresőmet, és máris nekilátok.

Instead of kissing her, he whispered, “Imagine there was
a cure, but finding it would cost you everything. It would
completely ruin your life. What would you do?”
The warm air enclosed her. So close, she could catch a
faint soapy smell coming from him.
His eyes bored into hers, waiting, a tinge desperate.
Cinder wet her mouth. “Ruin my life to save a million
others? It’s not much of a choice.”
His lips parted—she had no choice but to look at them
and then immediately back into his eyes. She could almost
count the black lashes around them. But then a sadness
filtered into his gaze.
“You’re right. There’s no real choice.”

Levana narrowed her eyes at Kai. “Do you intend to
always let your adviser make your decisions for you?”
“No,” said Kai, allowing a cold smile. “Eventually, I’ll have
an empress for that.”
Queen Levana’s gaze softened, and Kai barely bit back
his next words. And it won’t be you.

– Ne haragudjon doktor, de még szeretnék beszélni Linh-méijel.
Dr. Erland megengedően intett a lány felé:
– Ahogy óhajtja, felség.
Kai az ajtóban állva rögtön Cinder felé fordult.
– Tudom, hogy ez most nem valami jó időzítés, de hidd el, hogy pusztán önvédelemből… – Nagy levegőt vett. – Ha megkérlek, lennél esetleg a személyes vendégem a bálon?
Cinder úgy érezte, eltűnt a lába alól a talaj. Az elméje lefagyott. Biztos rosszul hallotta.
De Kai még mindig ott állt előtte türelmesen, majd egy hosszú pillanat múlva felvonta az egyik szemöldökét, amolyan néma biztatásként.
– Ho-hogyan?
Kai megköszörülte a torkát, és kihúzta magát.
– Gondolom szándékodban áll eljönni a bálba, nem igaz?
– Há-hát, nem is tudom. Azaz, nem. Nem, sajnálom, de én nem megyek a bálba.
Kai zavartan hátrahőkölt.
– Ó! Nos, akkor… talán… esetleg meggondolod magad a kedvemért? Hiszen mégiscsak én vagyok a… tudod.
– A herceg.
– Nem azért mondtam, hogy felvágjak, – tette hozzá gyorsan. – Ez csak szimpla tény.