Kaden személy

– Azt mondják, az Ősök az aranynál is drágább fémeket bányásztak ki a föld méhéből, aztán hatalmas csipkeszárnyakat vertek a vékony szálakból, és a csillagokig repültek velük, meg vissza.
– Te ezt csinálnád, ha lenne szárnyad? – kérdeztem.
– Nem – ingatta a fejét. – Én is elrepülnék a csillagokba, de vissza se jönnék.

359. oldal

– Ások pár lyukat. Ha kedve támad, hogy holttesteket gurítson beléjük, hát lelke rajta.
(….) Ez még nem egészen árulás.
– Én is. – Finch a harmadik ásóért nyúlt.

386. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

342-343. oldal

– A komizár nem akasztat. Nyakaztat.

98. oldal

– Most megismétlem, amit magad mondtál: ha a túlélés a tét, nincsenek szabályok.

98. oldal

– E cristav unter quiannad – kezdte komoly tisztelettel – Az áldozat: örök emlék. Meunter ijotande. Sosem feledjük. Yaveen hal an ziadre. Egy újabb napig élhetünk.

392. oldal

374. oldal

Felé vetettem magam, és sípcsonton csaptam.
– Mit művelsz? – kiáltotta eltorzult arccal, fél lábon ugrálva, amíg a másikat dajkálta. – Még el sem kezdtük!
– Dehogynem! Te kezdted el, hónapokkal ezelőtt! – vágtam vissza, és újra odacsaptam, ezúttal oldalról.

83. oldal, Tizenkettedik fejezet

– Csak hogy tudd, Kaden, a te tisztelt vezetőd azt tervezi, hogy végez velem. Ő maga mondta.
Kaden a fejét rázta, és felemelte a pénzeszacskót, amelyet a komizár odahajított neki, mintha ezzel bizonyíthatná az ellenkezőjét.
– Nem fog megölni.
– Talán csak azt akarja, hogy elegáns holmikban lógjak a kötélen.

97. oldal, Tizennegyedik fejezet