Kacey Cleary személy

Megragadom őt. Érzem őt. Szeretem őt.

22. fejezet

– Csak lélegezz! – mondta mindig anyu. – Tíz apró lélegzet… Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!

Prológus

– Mondd csak még egyszer, hol is találtad ezt a helyet?
– A www.nagyonkellegyalbi.com -on- hecceltem

19. oldal

– De mégis hogyan fogunk boldogulni?
– Fejenként tíz óra prostitúcióval. Maximum.

– Pár évvel ezelőtt volt egy nagyon durva autóbalesetem. Egy részeg sofőr beleszaladt apám kocsijába. A jobb oldalam teljesen összezúzódott. Több tucat fémszegecs és rúd tart egyben – A testemet. Minden egyebet mindössze tíz apró lélegzet választ el attól, hogy szétessen.

10. fejezet

[…] Olyan ő, mint egy érett görögdinnye, miután egész életemben szomjaztam. Olyan ő, mint a levegő, miután éveket töltöttem a víz alatt.
Olyan ő, mint az élet.

252. oldal, 13. fejezet

Boldog vagyok. Boldog, hogy Trent itt van.
Vágyakozom. Ismét érezni akarom, ahogy a bőre az enyémhez ér, ahogy a karja védelmez, ahogy az ajka az enyémre tapad.
Szeretek. Bármi is történt köztünk, az valós volt. Tudom, hogy valós volt. És szeretem, amiért lehetővé tette, hogy ezt átéljem.
Remélek. Remélem, hogy valami gyönyörű kerekedhet ki ebből a tragikus történetből.
Félek. Félek, hogy nem így lesz.
Megbocsátok… Megbocsátok.

343. oldal

– Mi van, ha valami pszichopata, aki kiscicákat próbál a bankautomatákba tömködni?
– Egy szexi pszichopata – javítom ki, mire nagyon mérgesen néz rám.

158. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Minden viccet félretéve, Ciklon, látom, hogyan néz rád. Hidd el nekem, nem csak azt akarja.
Az alsó ajkát harapdálja, mintha hinni akarna nekem, de mégsem lenne rá képes.
– És ha mégis az lenne minden, amit keres, akkor majd felgyújtjuk a tökeit.
– Micsoda? – Ciklon arcán látom, hogy a szavaim egyszerre döbbentik meg és szórakoztatják.
Megrántom a vállam.
– Mit mondhatnék, Ciklon? Van pár őrültség, ami felizgat.

216. oldal

– Én nem tenném a helyedben!
– Ó, tényleg?
[…]
– Azért, mert egy hűvös, nedves, alagsori mosókonyhában vagyunk, Miamiban. Az ijesztő nyolclábúak és mindenféle csúszómászók az ilyen helyeken szeretnek csak igazán elbújni.
Visszahúzom a kezem.
[…]
– Vicces. Úgy hallottam, kétlábú para-lények is szívesen időznek ilyen helyeken. Szatírnak nevezik őket. Igazi istencsapásai, mondhatnánk.
Erre mélyről jövő nevetéssel válaszol.
– Ügyes! Mi lenne, ha felállnál? – A szőr égnek mered a tarkómon a szavai hallatán. Van valami kifejezetten erotikus a hangszínében. Hallom, ahogy a fém elcsúszik a fémen, majd meg hozzáteszi: – Ennek a szatírnak van egy extra érméje.

27. oldal