Justin Milano személy
Idézetek
Nincs nagyobb teljesítmény, mint önmagunknak maradni egy olyan világban, amely folyamatosan próbál minket másmilyenné tenni.
340. oldal, 27. fejezet - Magasabb szinten
Justin: Péntek este? Te, én meg Mr. „Kétkarórás” Fritz? Bekaphatnánk valamit. Ahol csak akarod!
[…]
Justin: Ja, amúgy Justin vagyok. Lehet, hogy még nincs benne a számom a telódban.
Justin: Érted mehetnék kocsival. Este 7?
[…]
Justin: Tudom, hol laksz.
Justin: Bocs, ez tök ijesztően hangzott.
Justin: Hahó? Jesszus… Csak nem elijesztettelek?
Justin: Én csak ezt akartam mondani, hogy tudom, hova menjek érted. És nem elsötétített ablakú furgonnal várnálak a ház előtt. Az tényleg haláli ijesztő lenne.
Justin: Egy Priusszal mennék érted.
Justin: Priusszal nem szokás embert rabolni, igaz?
100. oldal, Homály
– […] Néha csatákat kell vívni, hol kisebbeket, hol nagyobbakat. De mindig érdemes megvívni őket.
171. oldal, Utórezgések
Mégis ki a fene állapítja meg ezeket a mércéket, mi? Kinek van joga megmondani, hogy milyennek kéne lennünk? És mégis hogyan merészeli bárki is azt éreztetni veled, hogy nem pont úgy vagy jó, ahogy vagy? Ez elfogadhatatlan.
281. oldal
Celeste: Bugyirózsaszín a hajam. Ha falfesték lenne, „halvány fehérneműpinknek” hívnák, és senki sem ezt választaná dekoráláshoz.
Justin: Én imádom a halvány fehérneműpinket. Ritka és igenis megbecsült árnyalat. Talán én is olyan színűre festem a hajamat, csak hogy passzoljunk egymáshoz.
105. oldal
– Miért lennél ideges?
Justin megszorította a kezét.
– Mert meg foglak csókolni. – Mosoly játszott az ajkán. – És ügyesnek kell lennem, mert azt akarom, hogy élvezd.
Celeste remegő hangon válaszolt.
– Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogom.
– Honnan tudhatnád előre?
– Onnan, hogy te fogsz megcsókolni.
193. oldal
– Nem – felelte Matt határozottan. – Addig nem, amíg el nem árulod, mi folyik itt. Én csak azt tudom, hogy vígan csomagoltam odalent az ajándékaimat, miközben lélekemelő karácsonyi énekek csodás egyvelegét hallgattam a One Direction előadásában, amikor becsönget ez a Justin alak, és azt állítja, hogy már hét óra óta vár rád odakint.
– Nem is One Directiont hallgattál.
– Jól van, na, Hillary Duff volt, de tök mindegy.
[…]
– Eláruljak egy titkot? – suttogta Justin.
– Oké.
– A bátyád tényleg a One Directiont hallgatta.
165. oldal, 167. oldal