– Talán. Teljesen biztos benne, hogy egyszer majd randizol vele.
– Igen?
– Miért, nem ezt mondtad neki?
– Nem, én azt mondtam, hogy időre van szükségem.
– Lucy, én nem csak kedveltelek – rázza meg a fejét. –Szerettelek. – A kezébe fogja az arcomat, és megcsókol. – Szeretlek. – Elmosolyodik, zöld szeme csillog. – Olyan jó érzés végre kimondani.
– Én is szeretlek.
Meglep, és egyúttal meg is ijeszt, hogy milyen hevesek az érzelmeim. Általában meg tudom állni, hogy hangosan kimondjam a véleményemet, elrejtve ezzel a gondolataimat a világ elől. Anyán – és olykor apán – kívül senki sem képes annyira felhúzni, hogy átlépjem ezt a határt. Ez is csak azt bizonyítja, hogy Justin mennyire gáz. Mindenki a lába előtt hever, én viszont legszívesebben csak jól rátaposnék.