June Kingston személy

Sosem lehetsz elég idős ahhoz, hogy meglökjenek a hintán.

194. oldal

– A madarak olyanok, mint az emlékek, […] Néha egészen közel repülnek hozzád, láthatod minden részletüket, aztán eltűnnek a szemed elől.

54. oldal

– Mi van, ha már nincs miben reménykednem? […]
– Talán a remény önmagában elegendő.

121. oldal

Bennem a papírpillangók még mindig lángolnak.

119. oldal

– Azt hallottam, ha csak megérinted a pillangó szárnyát, már attól is meghal.
– De egy papírpillangó biztosan nem.
Megérintettem.

101. oldal

Kisétálok, és magam mögött hagyom ezt a hamis családot.

140. oldal

A legjobb nem gondolkodni. A legjobb nem emlékezni.
Csak kinézni az ablakon, nézni, ahogy változik az ég, mintha más nem is lenne már érdekes ezen a világon.

263. oldal

– A te döntésed, June. Ez a te életed, és te választod meg az utat, amelyen haladni akarsz. Cipelheted magaddal a múltad egy haraggal és fájdalommal teli úton, vagy lerázhatod magadról a csomagod, és elindulhatsz egy másikon.

77. oldal

– De néha úgy tűnik, a jó emlékek is rosszak.

55. oldal

– A beszéd nem hozza vissza a holtakat.

249. oldal