Juliette Ferrars személy
Idézetek
– Te sosem unod meg, hogy mindig ilyen totál kibírhatatlan vagy? Annyi karizmád van, mint egy azonosíthatatlan útkaparék dögnek.
Hirtelen sípoló, fuldokló hangot hallok, és a hang irányába fordulok.
Kenji a szájára szorította kezét, nagyon igyekszik visszafojtani nevetését. Fejét ingatja, aztán másik kezét bocsánatkérően felemeli. Aztán nem bírja tovább, kitör belőle a hangos nevetés, felhorkan, ahogy tompítaná a hangot, visszafogni próbálja magát.
– Elnézést… – hebegi ajkát összeszorítva, és megint a fejét ingatva. – Ez egyáltalán nem nevetséges pillanat. Nem az. Nem nevetek.
109. oldal, Húsz (GABO, 2015)
– Hé! – mutat az arcomra. – Én csak azt akarom mondani, hogy már nem is tudom, mit higgyek. Ültem már ezen a körhintán. Előbb Adam. Most meg Warner. A jövő héten meg talán engem próbálsz befűzni.
– Csak szeretnéd…
201. oldal, Harminckilenc (GABO, 2015)
A Hold hűséges társ.
Sosem hagy el. Mindig ott van, állhatatosan néz, ismer minket világos és sötét pillanataikban is; örökké változik, ahogy mi is. Mindennap más változatában jelenik meg. Néha gyenge, néha sápadt, néha erős és nagyon fényes. A Hold megérti, mit jelent embernek lenni.
30. oldal - Öt
– Mondd meg, hol vackoltál be! És szedd össze magad. Most nem omolhatsz össze nekem.
Kenji egy pillanatra elhallgat, aztán megszólal.
– Ööö… elnézést, hogy ilyennel zavarlak, de egy barátomat keresem. Nem láttad véletlenül? Apró termetű lány, sokat sír, és túl sokat foglalkozik a saját érzéseivel…
– Fogd be a szád, Kenji!
– Ó, egy pillanat! Hiszen te vagy az!
73. oldal, Tizenöt (GABO, 2015)
Azon gondolkodtam, vajon az eltérő szemszín azt jelenti-e, hogy az emberek másként látják a világot. És hogy fordítva is működik-e a dolog: a világ is másként látja-e az embert.
132. oldal - Huszonhárom
Kifogytam a szavakból. A zsebem tele van betűkkel, amiket nem tudok összerakni, és olyan kétségbeesetten akarok mondani valamit, hogy inkább semmit sem mondok.
188. oldal - Harminckettő