Juliana Fiori személy

Sarah MacLean: Nine Rules to Break When Romancing a Rake
Sarah MacLean: Eleven Scandals to Start to Win a Duke's Heart
Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya
Sarah MacLean: A hódítás tíz szabálya
Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

Idézetek

zuna19>!

– Az isten szerelmére, Juliana, mi az ördög történt veled?
Ilyen szavak hallatán egy érzékenyebb hölgy elpirult volna, Juliana arca azonban meg se rezdült.
– Elestem.
– Elestél.
– Igen. – Rövid szünet. – Többek között.
Ralston a mennyezetre emelte a tekintetét, mint aki a Teremtőhöz esedezik türelemért. Simonnak ismerős volt az érzés, hiszen neki is volt egy húga, aki nem kevés borsot tört az orra alá.
De Ralston húga a világ legidegesítőbb nőszemélyének bizonyult.
Igaz, szebb is volt, mint az átlag.
Kissé feszültté vált a gondolatra.
Szép, ez kétségtelen tény. Még így, pecsétes, szakadt ruhában is lepipálta a legtöbb londoni szépséget. Lenyűgözően keveredett benne a kifinomult angolság – porcelánfehér bőr, tiszta tekintet, kék szem, tökéletes formájú orr, pimasz áll – és az egzotikus olasz vér – zabolátlan, hollófekete fürtök, telt ajkak és olyan idomok, amelyeket csak az nem vesz észre, akinek nincs szeme.
Neki pedig volt.
Csakhogy ez a nő őt hidegen hagyja.
Beugrott neki egy emlék: Juliana lábujjhegyen áll, ölelkeznek, az ajkuk egymáshoz tapad.
Elhessegette a képet.
Ráadásul ez a nő vakmerő, pimasz, lobbanékony, csak úgy vonzza a bajt, és pontosan az a típus, akit a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
Mire persze természetesen a hintójában köt ki.
Sóhajtott, kisimogatta a felöltője ujját, és újra az előtte zajló jelenetre fordította a figyelmét.
– És mivel horzsoltad le a karodat meg az arcodat? – folytatta Ralston a kihallgatást. – Úgy nézel ki, mint aki egy rózsabokron nyargalt keresztül.
– Az is lehet, hogy így történt – felelte Juliana kissé oldalra billentett fejjel.
– Az is lehet? – Ralston tett egy lépést felé, de Juliana kihívóan, felszegett állal állt előtte.
Na tessék, ez nem egy buta, nyafogó miss, gondolta Simon. És milyen szokatlanul magas! Simon nem mindennap találkozott olyan nővel, akihez ne kellett volna beszélgetés közben lehajolnia. Juliana pedig úgy az orráig ért.

31-32. oldal

Lina1921>!

– Csak az angoloknak jut az eszébe, hogy tavat csináljanak –vetette oda Juliana félvállról a szipogó Carlának.
– És csak egy olasz képes beleesni!

Kapcsolódó szócikkek: Juliana Fiori · Simon Pearson, Leighton herceg
zuna19>!

– Miért teszi folyton próbára a türelmemet?
– Ön is tudja, hogy igyekszem, és adok a véleményére.
– De akkor miért?
– Mert ön folyton azt várja, hogy valamit elrontok, hibázom, szeleskedem, tönkreteszem magam.
– De miért nem próbálja bebizonyítani az ellenkezőjét?
– Maga tényleg nem érti? Azon vagyok, hogy bebizonyítsam, hogy nincs igaza! Ha viszont magam határozom el, hogy felelőtlenül viselkedem, akkor hol itt a hiba? Ha magam döntök emellett, akkor maga nem erőltetheti rám a saját akaratát.
Hosszan hallgattak.
– Furcsa, de van értelme.
A lány szomorúan mosolygott.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Juliana Fiori · Simon Pearson, Leighton herceg
zuna19>!

– Nem mondja el Ralstonnak, ugye? – kérdezte Juliana.
– Hogyne mondanám el.
A lány közelebb lépett, és angolra váltott. Már volt gyakorlata abban, hogyan kell könyörögni a második nyelvén.
– De miért? Csak felizgatná vele. Semmi szükség rá.
Annyira hihetetlen volt, amit mondott, hogy a herceg lélegzete is elállt.
Semmi szükség rá? Éppen ellenkezőleg, Miss Fiori! Feltétlenül a bátyja tudomására kell hoznom, hogy magának egy kísérőre van szüksége, aki megóvja önt a meggondolatlan cselekedetektől.
– De hiszen én nem viselkedek felelőtlenül! – tiltakozott Juliana felemelt kézzel.
Ez a nő tényleg bolond!
– Tényleg nem? Akkor milyen jelzővel illetné a viselkedését?
Elhallgattak. Juliana az alsó ajkát harapdálva töprengett a válaszon, ez pedig Simont akarata ellenére rettentően felizgatta. Megbabonázva nézte, ahogy kissé csücsörít, vakítóan fehér fogai kivillannak… A vágy hirtelen és erősen rohanta meg, szinte kővé dermedt a lehengerlő érzelemtől.
Nem, nem akarja ezt a nőt. Ez egy bolond nőszemély! Aki meg akar halni. Bár elképesztően szép. Mint egy megbolondult istennő…
A torkát köszörülte. Nem, akkor sem.
– Szerintem a viselkedésem teljesen elfogadható volt.
Simon erre csak nagyokat pislogott.
– De hiszen egy kidőlt fatörzsön bemászott a tó közepéig! – Elhallgatott, de az ingerültség újra felerősödött benne.
Juliana az említett rönkre nézett.
– Ez igaz. De teljesen masszívnak tűnt.
– De hiszen maga beleesett egy tóba! – Már őrjöngőnek hallotta a hangját.
– Nem számítottam rá, hogy ilyen mély lesz.
– Ezen már nem lepődöm meg.
Makacsul védekezett tovább.
– Mégpedig azért, mert ez a tó teljesen másmilyennek tűnt, mint amilyeneket eddig életemben láttam.
– Azért, mert ez a tó tényleg másmilyen.
Juliana Simonra meredt.
– Másmilyen?
– Igen – felelte, de most már alig bírta leplezni ingerültségét. – A Serpentine nem igazi tó, hanem ember alkotta, más szóval mesterséges.

103-105. oldal

Reika>!

– Tudod, hogy én mindig egy idősebb testvérre vágytam, aki elkényeztet?
A férfi nevetett kissé megjátszott ártatlanságán.
– Tényleg? Javasolhatom, hogy ezt a különleges kívánságodat Nickkel beszéld meg?
A lány felvonta a szemöldökét, és nevetésben tört ki.

291. oldal

Xoxoribizli>!

– Maga hiába herceg, mert akkor is egy asino. – A férfi szája erre vékony vonallá keskenyedett, Juliana pedig egyetlen lendülettel folytatta a gúnyolódást. – Ó, bocsásson meg, kegyelmes uram, ezért az alantas beszédért! – Sötét szempilláin keresztül felnézett rá. – Engedje meg, hogy megismételjem fensőbbséges angol nyelvén. Maga egy seggfej.

Kapcsolódó szócikkek: Juliana Fiori
NenaK>!

– Csúnya szokás hallgatózni, kegyelmes uram.[…]
– Csak írja hozzá a többi bosszantó tulajdonságomhoz.
– Nincs elég papír Angliában, hogy mindet felsorolhassam.

189-190. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Juliana Fiori · Simon Pearson, Leighton herceg
zuna19>!

– Adja a kezét!
Juliana erre ijedten a mellére szorította a kezét.
– Miért?
– Tele van horzsolásokkal, vérzik. Meg kell tisztítani a sebeket.
Juliana nem akarta, hogy megérintse. Nem bízott magában.
– Semmi bajom.
– Úgy látszik, hogy igaz, amit az olaszokról mondanak – dohogta a férfi.
Juliana sértést sejtett a szavaiban.
– Arra gondol, hogy minden szempontból felülmúljuk a többi nemzetet?
– Maga képtelen beismerni, ha vesztett.
– Ez a vonás Cézárnak is jó szolgálatot tett.
– És hol van ma a Római Birodalom?
Hányaveti, fensőbbséges hanghordozásától Juliana legszívesebben az anyanyelvén visított volna valami trágárságot.
Micsoda egy lehetetlen alak!
Egy ideig csak néztek egymásra, egyikük sem akart visszakozni, aztán végül a férfi szólalt meg.
– Bármelyik pillanatban ideérhet a bátyja, Fiori kisasszony. Rettentő dühös lesz anélkül is, hogy a véres tenyerét látná.
Juliana hunyorogva nézett a kezére, ugyanis a hercegnek természetesen igaza volt. Nem maradt más választása, kénytelen volt megadni magát.
– Fájni fog – figyelmeztette, aztán finoman végighúzta a nagyujját a sebes tenyerén, amire már rászáradt a vér.
Juliana összerezzent az érintésre. A herceg ránézett.
– Elnézést!
Juliana nem felelt, úgy tett, mint aki a másik kezét figyeli nagy érdeklődéssel. Nem akarta beismerni, hogy egyáltalán nem a fájdalomtól rezzent össze.
Természetesen nem érte váratlanul a saját reakciója, ami mindig fenyegette, amikor meglátta a férfit, vagy az közeledett hozzá.
Utálkozás volt, mi más lehetett volna? Képtelenség még feltételezni is, hogy bármi másról lenne szó.
Juliana próbált tudományos érdeklődést mutatni a helyzet iránt, miközben majdnem összefonódott a kezük. A szobában hirtelen melegebb lett. A herceg keze hatalmas volt, őt pedig mintha megbabonázták volna a hosszú ujjak, az ápolt kéz, a finom, aranyló pillékkel. A herceg óvatosan végighúzta az ujját a csuklóján lévő csúnya véraláfutáson, majd a lila foltra meredt.
– Árulja el, hogy ki tette ezt magával!
Olyan hűvös magabiztossággal beszélt, mintha parancsot osztogatna, így akarta kézben tartani a szituációt. De Julianának esze ágában se volt úgy táncolni, ahogy ő fütyül. Tudta, hogy a férfi nem egy lovag, hanem egy sárkány. Sőt, a sárkányok vezére.
– Elárulná, kegyelmes uram, milyen érzés abban a hiedelemben élni, hogy mások csak azért léteznek, hogy teljesítsék az ön akaratát?
Láthatóan ingerülten nézett rá.
– Maga beszéljen, hallgatom, Miss Fiori.
– Eszemben sincs

24-25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Juliana Fiori · Simon Pearson, Leighton herceg
zuna19>!

[…] Juliana a fájdalomtól felszisszent, és durva olasz szitokáradat bukott ki belőle. Leighton ennek hallatán sem hagyta abba a kezelést, mindössze ennyit reagált:
– Nem is tudtam, hogy ez a két állat együtt képes lehet ilyesmire.
– Udvariatlanság hallgatózni.
A herceg felvonta aranyló szemöldökét.
– Nehéz feladat nem hallgatózni, ha maga tőlem néhány centiméterre olyan hangosan káromkodik, mint egy kocsis.
– A hölgyek nem szoktak kiabálni.
– Úgy tűnik, hogy ez az olasz hölgyekre nem vonatkozik. Ők tudnak káromkodni, nem is akárhogyan. Főleg akkor, ha orvosi kezelésnek vetik őket alá.
Julianának úgy kellett visszafognia magát, hogy ne mosolyodjon el. Nem, egyáltalán nem mulatságos. Egy cseppet sem.
Leighton lehajtotta a fejét, és a feladatára koncentrált, a törülközőt a tiszta vizes lavórba mártotta. Juliana összerezzent, amikor a hűvös anyag újra a lehorzsolt tenyeréhez ért, a herceg ekkor egy pillanatra megtorpant, és csak utána folytatta.
Ez a pillanatnyi megingás kíváncsivá tette Julianát. Leighton herceg nem volt híres együttérzéséről, sőt, leginkább arroganciájáról, érzéketlenségéről ismerték. Meg volt lepve, miként tud ilyen mélyre ereszkedni, és egy ilyen lakájmunkát végezni, hogy az ő kezéről tisztogatja le a piszkot és a vért.

26-27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Juliana Fiori · Simon Pearson, Leighton herceg
Estheer>!

– Juliana, az, hogy egy nő megütötte, még nem elég büntetés azért, hogy megtámadott.
A húga hunyorogva nézett rá.
– Tényleg? Ahhoz képest, hogy egy gyenge nő húzott be neki, elég sok vér folyt.
– Eleredt az orra vére? – kérdezte Simon nagyokat pislogva.
A lány arcán önelégült mosoly áradt szét.

34. oldal