Julian Richard Sinclair, Ravenwood grófja személy

Amanda Quick: Csábítás

Idézetek

Inimma >!

Amikor elfordult az ékszerdoboztól, hirtelen eszébe jutott az ágyon lévő másik csomag. Kíváncsiságtól furdalva sietett át a szobán, felemelte a nehéz ajándékot, hogy kibontsa. Az alakja után könyvnek vélte, és ez a gondolat egészen felcsigázta, sokkal jobban, mint a karkötő. Lelkesen esett neki a barna csomagolópapírnak.
Amikor elolvasta a szerző nevét a szép kivitelű, bőrkötéses könyvön, öröm töltötte el. Nem akart hinni a szemének. Julian megvette neki Nicholas Culpeper híres gyógynövénytárát, a Gyógyítót. Alig várta, hogy megmutassa az öreg Bessnek. Ebben megtalálható az Angliában előforduló összes gyógyfű és gyógynövény minden fajtájának leírása.
[…]
Lihegve érkezett a könyvtárszoba ajtajához, bekopogott, de választ sem várva berobbant.
Julian! Köszönöm. Nagyon, de nagyon köszönöm. Ön olyan drága! Nem is tudom, hogyan fejezzem ki hálámat. Még soha nem kaptam ilyen gyönyörű ajándékot, uram. Maga a legnagyszerűbb férj egész Angliában. Nem, magának az egész világon nincs párja.
Julian lassan becsukta a füzetet, amelyen dolgozott, és megfontoltan felállt. Csodálkozó szemei először a lány csupasz csuklójára, majd a könyvre siklottak, melyet Sophy a melléhez szorítva tartott.
– Miután a karkötőnek nyomát sem látom, gondolom a Culpeper hozta ilyen izgalomba?
– Ó, igen, Julian. Fantasztikus. Ön a fantasztikus. Hogyan köszönjem meg? – Sophy szelesen átrohant a szobán és lábujjhegyre állt férje előtt. A könyvet továbbra is szorosan tartva, gyors, szégyenlős puszit nyomott Julian arcára, majd hátralépett. – Köszönöm, uram. Egész életemben nagy becsben fogom tartani ezt a könyvet. És ígérem, hogy pontosan olyan felesége leszek, amilyennek kíván. Nem okozok több gondot magának. Soha.
Ragyogó mosollyal az arcán Sophy sarkon fordult és kisietett a szobából, észre sem véve, hogy a hajában lévő ezüstfésű a szőnyegre hullott. Julian figyelte, ahogy mögötte becsukódik az ajtó, aztán elgondolkozva érintette meg az arcát azon a helyen, ahol Sophy megpuszilta. Most történt először, hogy Sophy magától közeledett hozzá. Átment a szobán és felvette a fésűt. Enyhe mosollyal visszavitte az íróasztalához, és úgy helyezte el, hogy munka közben is lássa.
A Culpeper zseniális ötletnek bizonyult, gondolta elégedetten. Fanny sugallta a dolgot, meg is fogja köszönni neki külön is. Szája még szélesebb mosolyra húzódott, amikor rájött, hogy megspórolhatta volna a hatezer fontot, amelyet a karkötőre adott ki. Sophyt ismerve, valószínűleg már az első alkalommal el fogja veszteni – ha egyáltalán eszébe jut, hogy felvegye.

233. oldal, 234-235. oldal, 13. fejezet

Fairymysz>!

– Elég – csattant fel Julian. – Most jöttem rá, hogy a szerda délutáni összejöveteleiteken Featherstone Emlékiratait tanulmányozzátok. Mi a fene történt Shakespeare-rel és Arisztotelésszel?
– Meghaltak – jegyezte meg Harriette.

153. oldal

bbabri>!

Julian Richard Sinclair, Ravenwood grófja nem akart hinni a fülének: teljesen szabályos lánykérési ajánlatát visszautasították.

(első mondat)

Körtefa>!

Julian hátradőlt a székében.
– Nagyon fontos, hogy felvegyünk egy új házvezetőnőt. Nekem viszont nincs túl nagy gyakorlatom az ilyen jellegű kérdésekben.
Sophy nem állta meg mosoly nélkül.
– Te jó ég, uram. Soha nem gondoltam volna, hogy vannak kérdések, melyekben önnek ne volna gyakorlata.
Julian elhúzta a száját.
– Már jó ideje nem tett megjegyzést a szánalmas nagyképűségemre, Sophy. Szinte hiányoznak az apró kis tüskéi.

Körtefa>!

Julian lassan felemelkedett az asztalától és fejével biccentett üdvözlésképpen.
– Nem kellett volna ennyire szaladnia, Sophy.
– Semmi baj – biztosította Sophy előbbre lépve. – Nem akartam megvárakoztatni.
– A feleségek szívesen várakoztatják meg a férjüket.
– Oh – nem nagyon tudta, miként értse a száraz megjegyzést. – Nos, máskor még lesz rá alkalmam, hogy gyakoroljam ezt a szokást.

Körtefa>!

– Az a helyzet, hogy történetesen Tudok segíteni a tapasztalatlanságát illetően. Adok maga mellé egy kalauzt, aki eligazítja a társasági útvesztőkben.
– Egy kalauzt?
– A nagynénémet, Lady Frances Sinclairt. Szólítsa nyugodtan Fannynak. Mindenki ezt teszi, még a trónörökös is. Tetszeni fog magának. Egy kicsit kékharisnya, azt hiszem. Minden szerda délután egy kis összejövetelt tart, amire a barátnőjével meghívnak mindenféle intelligens hölgyet. Biztosan magának is fog szólni.
Sophy kihallotta az enyhe gúnyt a hangjából. Mosolyogva kérdezte:
– Ez valami olyasmi, mint a férfiak klubja, amelyben isznak, fogadásokat kötnek, órák hosszat mulatnak.
Julian zordan nézett rá.
– Természetesen nem.
– Milyen kár. De mindegy, azért biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog a nagynénje.

Körtefa>!

– Sophy, maga olyan makacs.
– Ez is az egyik legfőbb vonzerőm.

Körtefa>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– A smaragdok.
– Mi van velük? – bújt hozzá Sophy. – Gondolom, megtalálta a kosárban.
– Megtaláltam. És az első adandó alkalommal viselni fogja. Alig várom, hogy lássam magán. Sophy halkan azt mondta:
– Nem akarom viselni, Julian. Nem szeretem ezt a láncot. Nem is állna jól rajtam.
– Ne butáskodjon, Sophy. Istenien fog kinézni.
– Magasabb nőnek jobban állna. Egy szőkének. Akárhogy is, magamat ismerve, a zár kikapcsolódik majd és elvesztem. Minden leesik rólam, uram. Hiszen tudja.
Julian elvigyorodott a sötétben.
– Ez az egyik legfőbb vonzereje, kedvesem. De nem aggódom, mert én mindig ott leszek maga mellett és összeszedem az elpotyogtatott dolgait, beleértve a smaragdokat is.

Körtefa>!

– Megkeresem Sophyt. Lady Dallimore estélyére ment.
Daregate elvigyorodott.
– És nyilván megint sikert sikerre halmoz. Nagyon divatba jött a feleséged. Menj végig a Bond Streeten, vagy látogass el bármelyik szalonba, meg fogod látni, hogy az ifjú hölgyeknek legalább a fele bájosan zilált. Itt-ott lelógó szalagok, félrecsúszott kalapok, földet söprő sálak. Rettentő vidám a kép, de senkinek nem áll olyan jól, mint Sophynak.
Julian magában mosolygott.
– Persze, mert neki nem kell előre megterveznie. A természeténél fogva ilyen.

Körtefa>!

– […] Uramisten! Minden nő megbolondult.
– Ha néha úgy is tűnik uram, szinte biztos, hogy a férfiaknak köszönhető. […]