Julian McKenzie személy
Idézetek
– Rápillantott az arcomra, és nyilván azt hitte, hogy te tértél vissza az életébe.
– Azt hitte, mert annyira hasonlítasz hozzám?
lan gúnyos türelmetlenséggel felsóhajtott. – Julian, én vagyok az idősebb. Te hasonlítasz hozzám.
– Én találkoztam vele először, tehát te hasonlítottál hozzám.
– Ez akkor sem így van, de ez most mindegy.
72. oldal
– Észak vagy Dél, uram, a katonák semmi mást nem csinálnak, csak a lakosságot fosztogatják annak az ügynek a nevében, amit éppen szolgálnak.
– Asszonyom, én nem fosztogatok! – Odalépett Rhiannonhoz és szembeállt vele. – Nem erőszakolok meg nőket, nem lopok, nem rabolok, nem gyilkolok, nem zsákmányolok és nem fosztogatok!
– Akkor mit csinál, ezredes? – kérdezte Rhiannon csillogó szemmel.
– Túlélek – felelte egyszerűen.
30. oldal
– Köszönöm, Julian. Igazán jó testvérem vagy.
Julian gonoszul vigyorgott.
– Természetesen. Szerencsére nem ütöttél túl nagyokat a fejemre gyerekkorunkban.
– Soha nem is vertelek – tiltakozott Ian.
– Nos, azért megesett, hogy az udvar végében elpüföltél egy nagy tölgyfaággal.
– Te kétéves voltál, én három, és épp akkor haraptál ki egy darabot a lábamból! Még mindig megvan a sebhely.
179. oldal
Julian bólintott, megrázta a fejét, sápadt volt és vacogott.
– Risa. Risa itt volt velem. Aztán egy lovas vágtatott elő. Risa felém futott segítségért. A fenébe is, Jerome! A lovas puskatussal fejbe verte és felkapta. Én utánuk indultam…
– Fegyvertelenül? – kérdezte David.
Julian vállat vont.
– Tudod, az orvos McKenzie–k nem egészen normálisak…
283-284. oldal
[Julian] […] végül megfordult és odanyújtotta a kezét Rhiannonnak, hogy segítsen neki kijönni a vízből.
– Ki tudok jönni – mondta, karját keresztbefonva a mellén, de a hangjában türelmetlenség csengett, Julian pedig rá sem nézett.
– Elboldogulok…
– Jöjjön ki! Semmi olyan rejtegetni valója nincsen, amit még ne láttam volna.
– Hát maga aztán nem egy déli úriember…
– Akar látni még rosszabb formában?
130. oldal
– Drága húgom, ne mutogasd az oroszlánkörmeidet!
– Miért ne?
– Vigyázz, mert a végén utálatos vénkisasszony lesz belőled!
– Ó! Drága bátyám, talán te is vigyázhatnál!
– Igazán? Miért?
Tia kedvesen elmosolyodott. – Úgy tűnik, hogy a rossz testrészeddel gondolkodsz.
119. oldal